Érette-e Ő?

Szerencsére csütörtökön a doktornő gyógyultnak nyilvánította Szonját, így hétfőn már minden visszatér a régi kerékvágásba.  Ami egyrészt jó, másrészt egyenlőre még nem nem tudom, hogy is lesz az, hogy fél10  előtt ágyba kerüljenek és reggel ugyanezen időpont előtt kelljenek. Velem együtt természetesen. Ma este is azt kérdezték hányat alszunk még az oviig, hát nem kellett sokat számolni. Ezen túl megünnepeltük a csibével a fül és arcügyet, együtt reggeliztünk, Szonja által választott helyen, naná, hogy a kedvenc cukinkba, de tehetünk mi arról , hogy ez van a legközelebb a kórházhoz? És történetesen a barátnőm is ott dolgozik és nem mellékesen isteni a sütijük. Ahogy néztem amint falatozik, olyan fura érzésem volt, mintha nem is a lányomat néztem volna, hanem a kis barátnőmet. Érdekes szembesülés volt. Az utóbbi pár hónapban rengeteget változott, teljesen észrevétlenül. Nagylány már, akivel mindenről el lehet beszélgetni, akinek mindenről van véleménye, aki egyáltalán nem olyan kérdéseket tesz fel, amit azt egy ötévestől elvárnánk. Ez még inkább feltűnik akkor, amikor csak ketten vagyunk. Hihetetlen okos és ügyes, a rajzban egyre jobban, ma pl úgy kivágott egy figurát ollóval, hogy állítom nekem nem sikerült volna olyan szabályosan. Magas, erős, sok mindenben önálló. Miért is írom ezeket, mert dilemmában vagyok/vagyunk, mert kicsit féltjük a sulitól, főként az apja, hogy nem lenne-e jó ha még egy évet maradna az oviban. Mert bizony idegenek között megkukul, iszonyat lassan öltözik, olykor sokáig elbambul és türelmetlen, mindent hipp-hopp nagyon gyorsan meg akar csinálni és emiatt olykor elnagyolja.  Tudom, hogy mindenki aki a közelünkben van legyintene, hogy butaság, ahogy az óvónénik is, mert szerintük sok esetben szülői hóbort, ez a kezdjük később az iskolát. Persze ez most még szülői döntés, de szerintük Szonja iskolaérett. nagyon is. Várja is nagyon a sulit, kicsit mintha unná az óvodát. Szóval sorolhatnám itt pro- és kontra az érveket, hogy nagyon érzékeny és addig játsszon amíg lehet stb. Nem könnyű. Főleg úgy nem, hogy az ember olvas a neten és még nehezebbé válik ez az egész. Nagyot nevettem egy cikken, régen Csehszlovákiában mindössze egy dologra kérték meg a gyerekeket, aki meg tudta csinálni mehetett suliba, aki nem, nem. Miszerint: "fogd meg a bal kezeddel a jobb fülcimpádat", végül is tényleg sokféle készséget és képességet feltérképez ez az egyszerű mondat. (Persze, hogy megcsináltatta vele és igen, első blikkre megcsinálta). Ma például egész délután egy babaházat gyártottunk és aztán vég nélkül szerep-játékoztunk, nem esett jól belegondolni sem, hogy jövő ilyenkor lehet éppen házi feladat és tanulás lesz az önfeledt játék helyett. Ambivalencia....na az van ebben az ügyben bennem, de van még 1-2 hónap eldönteni és beszélni róla, csak most ez sok helyen téma, gondolom azért foglalkoztat engem is, mert eddig nem volt semmi kétely bennem, hogy szeptembertől iskola.