Akkor a tegnapról....

Hát az a helyzet, hogy a tegnapi napot, ha nagyon primitíven akarok fogalmazni kitörölném, ha kicsit jobban belenézek, akkor azt kell mondanom, hogy a szart is meg kell élni. Délelőtt temetésen voltam, egy kedves utcabeli néni halt meg teljesen értelmetlenül. 2 hete elesett, arra még rá tudtam beszélni, hogy elmenjen a kórházba, begipszelték a törött csuklóját, de azt már senkinek sem mondta, hogy az oldala is fáj. Eltört egy bordája és átszúrta a tüdejét, senkinek nem mondta el, hogy vért köhög fel, annyira teljesíteni akarta a karácsonyi rituálékat, 26.-án hunyt el. Maga mögött hagyva mindenkit, beteg férjét, fiát, unokáit, a család éppen úton volt, a közös ünneplésre ide. Az atyánk gyönyörűen elbúcsúztatta már ha lehet ilyet mondani amikor koporsó mellé áll az ember, beszélt a karácsonyról, a már fel nem bontott ajándékról. Ott és akkor a fekete ruhás tömegben mindenki sírt. Hazaérve teljes káosz fogadott, Bundi őrült tempóban pakolt, mert indultak vissza dolgozni, Szonja zokogott, hogy nagyon fáj a feje. Már előző este is panaszkodott rá, hogy fáj a feje, de akkor még a fáradtságnak tudtam be, hiszen újévkor hajnalig fent volt. Annyira rosszul nézett ki és észrevettem, hogy mozgásra sokkal jobban jajgat és sír. Felhívtam a gégész doktornőt, aki szerencsére rendelt, mondta is rögtön, hogy 1 és 3 között fogad minket. Ez sem volt egyszerű menet, mert bár keriapu rögtön ugrott, hogy visz minket, de Szoni időközben elaludt, a Cataflam csepp áldásos hatása miatt, nem volt egyszerű felébreszteni, a kocsiban már aludt is tovább. A doktornő első blikkre nem találta súlyosnak a helyzetet, de elküldött minket röntgenre sürgősséggel 14.20-as időponttal. Mivel háromig rendelt gondoltam sima ügy lesz, 1/4-ig vártunk arra, hogy behívjanak. Közben Szonja már felváltva pilledt el 5-10 percre és aztán újra sírt, mi meg csak néztük szegényt tehetetlenül. Közben jött a doktornő és közölte, hogy legyünk nyugodtan megvár és már megsürgette a röntgent is. 4-re értünk vissza hozzá, az ítélet kétoldali arcüreggyulladás. lórúgás antibigyó, orrcsepp, infra és orrszívás. Jelzem minden próbálkozásom ellenére Szonja továbbra sem fújja az orrát. A kocsiban újra aludt, ölben hoztuk be, kisebb közelharc árán belediktáltam a gyógyszert. Mára már könnyebben van, csütörtökön kell visszavinnem, addig pihenő, kicsit meghosszabbítjuk a téli szünetet. Igaz én pályáztam egy képzésre magamnak és 3 kolléganőmnek, hétfőn-kedden kellene mennem...nem tudom mi lesz...ha nem tudok elmenni egy kisebb vagyont kell visszafizetnem, a komplett pályázatot. A tegnapi nap margójára azért hozzá kell tennem, hogy rég voltunk ilyen emberséges környezetben kórházban, mindenki kedves és figyelmes, toleráns volt Szonival, egy szóval nem mondta senki és nem éreztette egy mozdulattal sem, hogy miattunk kellett tovább maradnia dolgozni. Első szóra fogadtak minket, holott nem is ahhoz a városhoz és kórházhoz tartozunk, előjegyzésünk meg pláne nem volt. A paraszolvenciára annyit mondtak, hogy ki nem találjam abból inkább váltsam ki a gyereknek a gyógyszereit. Komolyan mondom valami kis mesevilág az egészségügy útvesztőjében. Azt hiszem azért csütörtökön viszek egy kis desszertet ennek a kis csapatnak, remélem azt már nem utasítják vissza. Szóval ennél azért jobb évkezdetet is el tudnék képzelni...de innen szép nyerni.

Infranapozás

A Bóbita csoport elmúlt éve, óvó néni jóvoltából :)