Bódogszágos szabaccságolás

Nyaszóval kedves feleim nem tűnök ám el a balfenéken, mindössze annyi történt, hogy az volt az én nagy dilemmám,hogy itt folytassam-e a blogolást, ergo magamnak, vagyis a lányoknak írjam egy kockáz füzet szamárfüles lapjaira vagy közszemlére tegyem itt mindenki előtt. Lehet, hogy kapok majd a fejemre azért, hogy kiteregette ide az életüket. Persze mondhatnánk azt is, hogy legyen zárt a blog, igen ám, de az meg az én részemről nem lenne etikus, hiszen elég sok blogot zugolvasok. Szóval maradok, ennyi. Ami a versenyt illeti, nagyon rafkósak vagytok, azt gondoltam, csak én mint múlt évezredben napvilágot látott, Móka Mikibe hősszerelmes ismerem Hakapeszit, mert bizony kisebbik lányom kapta ezt a becenevet tőlem, amit nővérkéje kicsit átköltött. Kira egyébként már bocsi, de hajaz a majomra, ugyanis almaundora továbbra is fennáll, azonban ma úgy cuppant rá a banánra, mint gyöngytyúk ama bizonyos zöld orrváladékra. Az sem tántorította el, hogy nővérkéje kibérelte a már neki előkészített etetőszéket, s még pfujolása bejött az almaevésnél (erről majd rakok fel videnyót), a banánnál már labdába se rúgott, olyan élvezettel cuppogott a kicsi jány, hogy öröm volt nézni.
Péntek estére telt be nálam a pohár assziszem', gyakorlatilag az összes lelki és fizikai tartalékomat feléltem, péntek este már nagyon bőgtem és dühös voltam mindenre és mindenkire, minden piszlicsáré dolgon felcsattantam, 2 hete nagyon szarul alszom még ezt megspékelve. Szóval közöltem Bundással, hogy ippen eleget nem volt itthon ahhoz, hogy hétvégére én szabaccságot vegyek ki és azt fogom csinálni ami nekem tetszik. Ennek örömére olyan éjfél körül még sült a rablóhús, mert úgy döntöttem, hogy olyan alantas dolgok, mint teszem az főzés ebbe nem fér bele. Nagyszóval csak nagyvonalakban: Szombaton reggel 9-kor keltem, fél órát olvastam a klotyón, majd letusoltam és ülve! megreggeliztem. Elmentem vásárolni utánfutó (Szonja) és hátizsák (Kira nélkül). Turkáltam cirka 2 órát, csak az örömért, majd a cukiban megettem egy szelet oroszkrémtortát. Délután filmet néztem, fél nyolckor már ágyban voltam, néztem a tehetségkutatót és kakaóztam. Vasárnap lévén 11-ig pizsi, ebéd után pedig kozmetikus. Leszedte rinocérosz arcbőröm, szerintem rólam asszociáltam a mondásra miszerint van bőr a képén, kb 4x radíroztak le. Kaptam új szemöldököt és szempillát és csokiarcpakolást. Hazajöttem hajat mostam, amit Bundi fésült ki. Szonja meg durcásan és felháborodottan szaladgált, miszerint őt mindig itthon felejtettem:). Úgyhogy vasárnap este még sétáltam egyet a friss levegőn, egyedül. Bundinak, hogy telt ez a 2 nap, hááát semmi különös, ahogy ő eddig gondolta, azt hiszem ma reggel alig bírt felkelni, hogy dolgozni menjen. Pedig "csak" a gyerekekkel volt egész hétvégén, igaz, hogy porszívózott, de főznie és vasalnia nem kellett, sőt mint ahogy Szonja elmesélte még az esti fürdést is kihagyták, sőt pelenkát sem sokszor cserélt, mégis nem kicsit leharcolt. Most éppen a délutáni alvást szorgalmazta a lányokkal együtt, hiába no, bevállalós a lelkem. Szóval újra vagyok töltve, mint mátrixék, nem villogott egész hétvégén a Bundi felirat a telefonomon, pedig a harci állapotokból utalva, voltak kemény szituk. Kezdem újra nőnek érezni magam és nem leharcolt, folyton rohanó idegbeteg anyukának, azé' ez már valami nem? Azt hiszem ebből rendszert csinálok, annyira kár, hogy nálunk nincsenek bevállalós nagymamák és rokonok, úgyhogy így a hites uramból kell bébiszittyót csinálom, hazudnék ha azt mondanám, hogy nem élvezem.


KÉRNÉM, KOVANÉ, HENCSI ÉS JULCSI POSTACIMÉT HA NEM TITKOS A lillencs@citromail.hu-ra, KÖSZÖNÖM!!!