"Olyan nincs, hogy valamit "nem mutatok" a gyerekem előtt, mert a gyerek nem csak látja, amit elfeledek, vagy lehazudok előtte, hanem már régen át is vette, sőt benne van. Már régen éli a félelmemet, remegi az izgalmaimat, aggódja az aggodalmaimat - de szerencsére éli a biztonságomat, és ha van, a valódi nyugalmamat is" (Müller)
- Anya miért sírdogálsz?
- Mert szomorú vagyok.
- Letörlöm a könnyeidet,jó?
- Jó.
- Mama miatt vagy szomorú?
- Igen kicsim.
- Miért?
- Szeretném ha többet jönne hozzátok, ha jobban figyelne Rátok, ha érdekelné, hogy vagytok.
- Azért én szeretem.
- Én is.
- Csak azt nem szeretem ha sírsz, akkor én is kicsit szomorú leszek.
- Tudom.
- Anya nagyon szeretlek, nagy ölelés.
1 megjegyzés:
Ölellek én is,Lilikém!
Megjegyzés küldése