Pár-baj....

A kék sarokban mindent túlélő Keményfejű Kira

A piros sarokban vasököllel küzdő mindent Szétcincáló Szonja

...már ha stílusos szeretnék lenni a mostani "vezető" hírekkel kapcsolatban. Kemény hetek állnak mögöttünk, de gondoltam megvárom amíg remélhetőleg végképp lecseng a dolog, vagy esetlegesen nekimegyek a Sajónak. Nos, amíg Bundi 1.5 hónapot itthon volt, különösebb gond nem származott a csajok együttéléséből, ugyanis optimálisnak tűnt az egy felnőtt-egy gyerek felállás. Aztán jött a dupla dinamit, Bundi elviharzott hétfő reggelente én pedig maradtam a tűzpárbajban. Hát Kira könnyebb eset volt, mindaddig még kb. 1 hete úgy nem döntött, hogy itt az ideje, hogy elkezdjen szeparációsan szorongani, ami együtt járt azzal, hogy matrica üzemmódra kapcsolt és már az 5 perc klotyómenetem is úgy töltöttem, hogy sírva dörömbölt az ajtón. A farsangi műsort pl. úgy vezettem végig, hogy az ölemben sasolt, mert nem volt hajlandó senkivel kokettálni. Ezt majd egy másik posztban. Ennek ellenére Szonja volt a keményebb dió, egyrészt rendkívül nehezen dolgozta fel, hogy az apja nincs itthon + a húga állandóan rajtam lóg,ergo kevesebb idő jut rá. Ki is tört a parasztlázadás. Folyamatosan a húgán verte el a port, szó szerint, egy esetben úgy megküldte egy építőkockával az arcát, hogy egy hétig lila volt. A dokinénik rosszalló pillantásait jó darabig nem felejtem el az tuti. Majd jött az újabb, hogy ráfejelt a dackorszakra, nem maradt a büntetésben és módszeresen verte-húzta-vonta a húgát. Azt hiszem ennél a résznél kezdtem el bőgni én is a tehetetlenségemben. Az addig állandóan utána trappoló Kira már menekült előle, szóval tényleg tarthatatlan volt a helyzet, nekem nem volt semmi eszközöm már, jól összerogytam, hogy milyen szaranya vagyok. Aztán jött a fordulat és visszanyalt a fagyi, Kira jól kikarmolta nővére arcát...hökkenet a nagylány részéről. Én meg kapva az alkalmon elmagyaráztam, hogy bizony ez a "fogat fogért, szemet szemért" tipikus esete és gondoljon már bele, ő a nagy, neki kell segíteni, példát mutatni a húginak. Előrevetítettem azt is, hogy amint látja rohamosan nő és erősödik, ergo hamarosan úgy elveri, mint a szart.:) Aztán meg arról beszélgettünk, hogy apa azért nincs itthon, mert értünk dolgozik, hogy legyen tejszelet (a pénzt nálunk tejszelet darabszámban mérik). Kitértem arra is, hogy ő az okos nagylány akinek nekem kell segítenie. Aztán 2 napja eljött fordulat, eddig ha kis megvadult bikaként felöklelte a húgát már menekült is el onnan. A lényeg Kira elesett, ő pedig odaszaladt és felsegítette...azóta is ezt teszi. Hajba sem kapnak már, mondjuk ezeket a meccseket helyzeti előnyből a kiskopasz nyerte eddig is. :) A rózsaszín ködöt fokozta ma reggelre az is, hogy 7 egész órát aludtam EGYBEN!!! ilyenre cirka 9 hónapja nem volt példa. A mínuszból már eljutottunk oda, hogy nem vagyok feszült, kialakult egy napi rutin végre, a csajok meg mostanában már nem egymás ellen, hanem ellenem szövetkeznek. Reggel úgy kente ki Kira az egy tégely testápolómat, hogy közben Szonja felvigyázott, nehogy észrevegyem őket. A lényeg, tényleg nem gondoltam bele, hogy mivel jár egyedül két kölök és már majdnem feladtam, összegezve kemény is tud lenni ez az anyaság. Most pedig megyek és kiszedem őket a klotyóból, látom a képet, Szonja rajta ül, Kira meg Szonja combját paskolva álldogál mellette....aztán meg visszacsücsülök a rózsaszín felhőmre,hogy ez most már mindig így lesz...(höhö).