2011. február 24., csütörtök

Pár-baj....


A kék sarokban mindent túlélő Keményfejű Kira


A piros sarokban vasököllel küzdő mindent Szétcincáló Szonja

...már ha stílusos szeretnék lenni a mostani "vezető" hírekkel kapcsolatban. Kemény hetek állnak mögöttünk, de gondoltam megvárom amíg remélhetőleg végképp lecseng a dolog, vagy esetlegesen nekimegyek a Sajónak. Nos, amíg Bundi 1.5 hónapot itthon volt, különösebb gond nem származott a csajok együttéléséből, ugyanis optimálisnak tűnt az egy felnőtt-egy gyerek felállás. Aztán jött a dupla dinamit, Bundi elviharzott hétfő reggelente én pedig maradtam a tűzpárbajban. Hát Kira könnyebb eset volt, mindaddig még kb. 1 hete úgy nem döntött, hogy itt az ideje, hogy elkezdjen szeparációsan szorongani, ami együtt járt azzal, hogy matrica üzemmódra kapcsolt és már az 5 perc klotyómenetem is úgy töltöttem, hogy sírva dörömbölt az ajtón. A farsangi műsort pl. úgy vezettem végig, hogy az ölemben sasolt, mert nem volt hajlandó senkivel kokettálni. Ezt majd egy másik posztban. Ennek ellenére Szonja volt a keményebb dió, egyrészt rendkívül nehezen dolgozta fel, hogy az apja nincs itthon + a húga állandóan rajtam lóg,ergo kevesebb idő jut rá. Ki is tört a parasztlázadás. Folyamatosan a húgán verte el a port, szó szerint, egy esetben úgy megküldte egy építőkockával az arcát, hogy egy hétig lila volt. A dokinénik rosszalló pillantásait jó darabig nem felejtem el az tuti. Majd jött az újabb, hogy ráfejelt a dackorszakra, nem maradt a büntetésben és módszeresen verte-húzta-vonta a húgát. Azt hiszem ennél a résznél kezdtem el bőgni én is a tehetetlenségemben. Az addig állandóan utána trappoló Kira már menekült előle, szóval tényleg tarthatatlan volt a helyzet, nekem nem volt semmi eszközöm már, jól összerogytam, hogy milyen szaranya vagyok. Aztán jött a fordulat és visszanyalt a fagyi, Kira jól kikarmolta nővére arcát...hökkenet a nagylány részéről. Én meg kapva az alkalmon elmagyaráztam, hogy bizony ez a "fogat fogért, szemet szemért" tipikus esete és gondoljon már bele, ő a nagy, neki kell segíteni, példát mutatni a húginak. Előrevetítettem azt is, hogy amint látja rohamosan nő és erősödik, ergo hamarosan úgy elveri, mint a szart.:) Aztán meg arról beszélgettünk, hogy apa azért nincs itthon, mert értünk dolgozik, hogy legyen tejszelet (a pénzt nálunk tejszelet darabszámban mérik). Kitértem arra is, hogy ő az okos nagylány akinek nekem kell segítenie. Aztán 2 napja eljött fordulat, eddig ha kis megvadult bikaként felöklelte a húgát már menekült is el onnan. A lényeg Kira elesett, ő pedig odaszaladt és felsegítette...azóta is ezt teszi. Hajba sem kapnak már, mondjuk ezeket a meccseket helyzeti előnyből a kiskopasz nyerte eddig is. :) A rózsaszín ködöt fokozta ma reggelre az is, hogy 7 egész órát aludtam EGYBEN!!! ilyenre cirka 9 hónapja nem volt példa. A mínuszból már eljutottunk oda, hogy nem vagyok feszült, kialakult egy napi rutin végre, a csajok meg mostanában már nem egymás ellen, hanem ellenem szövetkeznek. Reggel úgy kente ki Kira az egy tégely testápolómat, hogy közben Szonja felvigyázott, nehogy észrevegyem őket. A lényeg, tényleg nem gondoltam bele, hogy mivel jár egyedül két kölök és már majdnem feladtam, összegezve kemény is tud lenni ez az anyaság. Most pedig megyek és kiszedem őket a klotyóból, látom a képet, Szonja rajta ül, Kira meg Szonja combját paskolva álldogál mellette....aztán meg visszacsücsülök a rózsaszín felhőmre,hogy ez most már mindig így lesz...(höhö).

3 megjegyzés:

Wattacukor írta...

Te jó ég!!! :D:D:D Nagyon tudlak sajnálni azokért amiken keresztülmész, de én is látom magam előtt érzékletes írásod által a történteket. Szemlesütve vallom be, hogy szétvihogtam magam... Nálunk azért nem volt ilyen probléma, mert viszonylag nagy korkülönbségek vannak, nemigen volt itthon nyári szüneten kívül 2 gyereknél több :D
Őszinte részvétem és vigasztaljon a tudat, hogy legalább az éjjelek nyugodtak. Mert amíg alszol, nem látod, mi foly a kölkökkel! :D

gneke írta...

Csak azzal tudlak bíztatni, hogy mivel kicsi a korkülönbség TÉNYLEG hamar összenőnek. Amíg nem tapasztaltam csak egy sokszor emlegetett szófordulatnak véltem ezt, de a hír igaznak bizonyult nálunk is. Akár rosszalkodnak, akár nem, jó nézni ahogy partnerek mindenben.

Lili írta...

Hát csajok, így kívülről nézve szórakoztató volt,de elég mély bugyrokat jártam meg.Én is az összenövésben bízok,másban nem nagyon tudok :)