Nő(ci)

Az az igazság, hogy nem mondanám magam tipikusan nőcis nőnek. Nem hoz lázba a legújabb divat, nem próbálok órákon át ruhákat a plázában, sőt a kirakatok előtt sem ácsorgok nyálcsorgatva. A hajam nincs festve (mondjuk erre lassan szükség lesz, mert őszülök), havonta 1x járok kozmetikushoz (jobb esetben), akkor rendbe szedi a szemöldököm és szempillám. Nincsen több kilós neszesszerem sem, ugyanis nem használok semmit, se alapozó,se rúzs, se semmi, maximum szájfény, de azt meg lenyalom. ne értsetek félre, egyáltalán nem szólom le a szépítő szerekkel élőket, bár mondjuk a több kiló vakolat alatt még vonásaiban sem hasonlító eredeti arcok azért megrémítenek. Talán lenne nekem is igényem a sminkre, de egyszerűen béna is vagyok hozzá. A ruhatáramban egy azaz egy db szoknya van, az is kismamaszoknya, sőt magassarkú cipőm meg egy darab sincs. ez van, jobban szeretem a laza ingeket, farmert, bársonynacit, azt hiszem nem is érezném magam jól a bőrömben, ha mondjuk magassarkút vagy szoknyát kellene húznom. Ezért is érdekes számomra, hogy Szonja igazi nő(ci), kopogós cipő, szoknya mindig és mindenhol, mindenképpen használnia kell a parfümöm, a stiftem, a körömlakkom. A babája szeme kifestve filccel, sőt valamelyik nap alvás közben a húgát is kifestette narancssárga filctollal, azt hittem besárgult a kicsi. Napi szinten kellene lakkozni a körmeit, ha pedig ellentmondok, akkor megoldja magának, ahogy a képen is látható ippen piros filctollal. Imádja illegetni magát a tükör előtt és mindenképpen meg kell dicsérni ha éppen valami új szerzemény van rajta. Már a babája is ruhákban flangál, mert a tipegő az snassz és minden egyes sétánál legalább 15 percet kell állnunk a kedvenc kirakata előtt ami történetesen egy virágüzlet. Ma reggel pedig bejelentette, hogy neki bizony melltartóra van szüksége márisazonnal . Hobbiból turkálok, ezt már olyan tökélyre fejlesztette ő is, hogy néha csak a lábát látom, meg ahogy éppen vonul a próbafülke felé. Azt hiszem el kell vinnem majd Sicchez továbbképzésre, mert én túl sok újat (leginkább semmit) nem tudok neki mondani a trendekről. Szóval a mindjárt háromévesünknek határozott ízlése van és már egyáltalán nem mindegy, hogy mit pakolok ki neki reggelente, minimum egy pillangónak vagy virágnak lenni kell rajta, de az a legjobb ha Hello Kitty mosolyog a szerkón. Nem tudom mi lesz 15 év múlva, csak a szívem mélyén remélem, hogy ha választani kell, inkább kockás ingben, mint haspólóban jön haza. Élénken él bennem két öltözködéssel kapcsolatos sokkélmény, az egyik a bátyám, aki a koleszból bokáig érő ballonkabátban (190cm) és bedauerolt!!! hajjal jött haza, kb. úgy nézett ki, mint az Ózból a madárijesztő, akit mellesleg megcsapott a 220V. A másik én, amikor is anyám felháborodva mesélte, hogy hová süllyedt a világ, ment előtte a városban egy pár és olyan hosszú haja volt mindkettőnek, hogy hátulról az se lehetett tudni, hogy melyik a fiú és melyik a lány. Az egyiknek olyan bőrkabátja volt, mint Neked, ......ennél a mondatnál esett le neki a tantusz. (Sicc kedvéért jegyzem meg, hogy ő is dobos volt)Eyg darabig nem vihettem haza olyan fiút, akinek az enyémnél hosszabb haja volt, a tesómnak meg vissza kellett vinni a ballonkabátot és azonnyomban hajat mosni. Asszem' ha a lányaim lázadnak majd elolvasom ezt a bejegyzést! :)