Kipurcant bébicsősz...

szóval izé...azt gondoltam, hogy két óra távollét után arra lépek be a házba, hogy a bébicsőszünk zokog, a lányok meg ziláltak. Ezzel ellentétben a bébicsősz mosolygott, Kira az ölében, Szonjával pedig éppen mondókáztak. A búcsú pillanatában az én nagylányom közölte. "Anya hojnap is menj el valahová, addig Fjuzsi vigyáz Rám". Visszaugorva az elejére, Fruzsi végzős gimnazista, a kolléganőm lánya, gyerekkorától ismerem, érett, okos, imádja a gyerekeket és logopédusnak készül. Felmerült bennem, hogy vannak bizony olyan helyzetek, amikor a két lány nem vihetem magammal, vagy igenis nekem is kell önző módon olykor-olykor 1-2 szabad óra. Szerdán lejött hozzánk, amolyan bemutatkozásra, 3 órát játszott a csajokkal nonstop, mintha itt sem lettem volna. Mondtam neki, hogy oké, jöjjön ma, én pedig elmegyek valamerre. Az az igazság, hogy amikor elkezdtem öltözködni, akkor már annyira nem volt kedvem az egészhez. A ház elől már hívtam a barátnőm, hogy gáz-e, hogy leginkább itthon maradnék leskelődni és különben is milyen anya vagyok én, aki csak úgy lepasszintja a lányait. Közölte, hogy nem vagyok szar anya és lazuljak már le. Azt hiszitek ment, bakker bementem vagy 8 boltba, turiba, császkáltam, de folyamatosan lestem a telefonom, ergo hív-e Fruzsi, valamint mikor mehetek már haza. Szóval ezt lazulást még gyakorolnom kell. :) Ambivalens érzéseim vannak, egyrészt az eszem azt súgja, hogy kell egy biztos ember, akinek bármikor szólhatok és fillérekért vigyáz a lányokra, nem kell senkitől szívességet kérnem. Másrészt azért egyedül két gyerekkel bizony ki kell ereszteni a gőzt, hogy újra nyugodtan és kisimultam tudjak foglalkozni velük. Az eszem ezt mondja. A szivem, na az teljesen mást, nehogymá' pótolható legyek, nehogy má' mást ölelgessenek, puszilgassanak (igen JúdásSzonja a szemem láttára tette meg), ők az én kicsikéim, most kimaradtak két órára az életemből Jajistenem. Azt hittem könnyebb lesz, hogy nincs ekkora függés, de van és az én részemről, mi lesz majd ha atyaég oviban lesznek majdnem egész nap. Gyakorolnom kell ezt az elszakadást, lazítani a köldökzsinóron, mert hiába tudja az ész, hogy ez az élet rendje, ha a szív nem fogja fel.