Dominó elv

A rehabos trió

Az egész egy kis köhécseléssel és orrfolyással kezdődött, ami ugyebár jellemző ősztől-tavaszig szinte minden 3 év alatti kiskölökre. Az éjszaka egy komplett Vészhelyzet évadot megszégyenítettünk, igaz én reggel már kb. úgy morogtam, mint Dr. House. Szonja egész éjjel sípolva köhögött, Kira szörcsögött, én meg papírzsepik tömkelegét használtam el. Hajnaltájt már mindenki csak forgolódott. A mai séta így ismét a jó öreg doktornéninkhez indult. Kicsit játszóházas feelingje volt a rendelőnek, ugyanis annyi gyerek beteg. Kira útközben elaludt, így nem volt túl boldog, hogy macerálták, Szonját igazából a matrica izgatta, engem meg az, hogy mivel nem ettem semmit, jó lenne ha nem ájulnék el. Az ítélet (diagnózis) Kira "csak" szuttyog, Szonjának kezdődő tüdőgyula, aki nem igazán a barátunk, nekem meg kezdődő arcüreg. Nem mondanám, hogy boldog vagyok, miután egy nagy bevásárlás összegét otthagytam a gyógyszertárban, gondoltam ha hazavánszorgunk, akkor már mindenki kellően fáradt lesz. Ez a mindenki pontosan egy személyben nyilvánult meg azaz bennem. A lányok sokkal, de sokkal jobban bírják a strapát, ugyan mit is ábrándoztam én itt délutáni alvásról?! Ledőltem, mert már nem bírtam, a két csaj meg engem használt trambulinnak. Most meg visszaszámolok, hogy mennyit kell még kibírnom az altatásig. Az arcom olyan, mint akit Rocky ütött ki a 8. menetben. Hát nem mondom, hogy nem agonizálok kellőképpen. Szóval így vándorolnak és buliznak nálunk a vírusok.