2011. február 28., hétfő

Hétfő reggeli felviditó

Hangerőt be és ropjátok kedveskéim!!!!

2011. február 27., vasárnap

Kilenc





Kilenc hónap telt el és egy üvöltő kis csomagból mára egy mindenre rácsodálkozó, folyamatos lendületben lévő igazi kis mosolygombóc lett. Kimondhatatlanul imádom. Még mindig rengeteget tanulok tőle. Hihetetlenen küzdő jellem, 1000x is újrapróbálja nagy dajdajozás közepette, hogy felmásszon, átmásszon, felálljon, kinyisson, megrágjon dolgokat. Két napja megtanult puszit dobni, tüneményesen cuppog és mivel újfent fogzik, csak úgy fröcsög a nyál:) A fogtempó növesztést lassan lekörözi a hajnövesztés, lassan kis kócos lesz a buksija. Folyamatosan szövegel a babanyelvén és rendszerint nemtetszésének is hangot ad, leginkább egy nagyobb zakó, éhség és a babakocsi látványa hozza ezt ki belőle. Legalább annyira táncoslábú lesz, mint a nővérkéje, bármilyen hangra felkapaszkodik valamire és rugólábként telivigyorral táncikál. A másik nagy showelem, az egyedül álldiga, aminek a végkifejlete leginkább egy bábuként összecsuklás. Fantasztikus fejlődésen ment keresztül, már mindenütt ott van pillanatokon belül (persze ott is, ahol nem kellene). Állandóan a nővére nyomában trappol, ez a legtöbb vita és esés alapja. Vannak kedvencei, szereti ha felrakom az ágyba és felhúzhatja magát az ablakhoz és nézelődhet kifelé. Az éjszakáink továbbra is rapszodikusak, holdállás szerint, hol jobb, hol rosszabb periódusokkal. Egyedüli mélypont a babakocsi, amit kimondhatatlanul gyűlöl, gyakorlatilag addig üvölt benne, amig bele nem alszik a nagy tiltakozásba. Nagyon jó étvággyal eszik, gyakorlatilag bármi lecsúszik, amivel megkínálom, azért a fő eledel még mindig az anyatej, hála az égnek ebből is van bőven ellátmánya. Nem tudom mit írhatnék még róla, mert olyan érzések fogalmazódnak meg bennem nap, mint nap, amit nagyon nehéz betűkké formálni. Sokszor nézem, ahogy játszik, ahogy elszenderedik mellettem, ahogy kacag... nagyon szeretem.

Te vagy az
Mi szép s mi jó mind te vagy,

nyári napsugár langyos tavasz,
szikrázó tél aranybarna ősz,
szívem dobbanása, éltető erőm.
Fák ágain játszó holdvilág,
trillázó vidám víg kismadár,
éj neszében csobogó kis patak,
álmod az álmomban csak magad.
Virágoskertem illatos rózsája,
röppenő kis pille legszebb álma,
gyémánt csepp szívem tengerében,
sóhajom a nyári kósza szélben.
Mi szép s mi jó mind te vagy,
fény mely örökre fogva tart,
beégett szó lelkem rejtekén
nélküled mondd... mivé lehetnék.

2011. február 24., csütörtök

Pár-baj....


A kék sarokban mindent túlélő Keményfejű Kira


A piros sarokban vasököllel küzdő mindent Szétcincáló Szonja

...már ha stílusos szeretnék lenni a mostani "vezető" hírekkel kapcsolatban. Kemény hetek állnak mögöttünk, de gondoltam megvárom amíg remélhetőleg végképp lecseng a dolog, vagy esetlegesen nekimegyek a Sajónak. Nos, amíg Bundi 1.5 hónapot itthon volt, különösebb gond nem származott a csajok együttéléséből, ugyanis optimálisnak tűnt az egy felnőtt-egy gyerek felállás. Aztán jött a dupla dinamit, Bundi elviharzott hétfő reggelente én pedig maradtam a tűzpárbajban. Hát Kira könnyebb eset volt, mindaddig még kb. 1 hete úgy nem döntött, hogy itt az ideje, hogy elkezdjen szeparációsan szorongani, ami együtt járt azzal, hogy matrica üzemmódra kapcsolt és már az 5 perc klotyómenetem is úgy töltöttem, hogy sírva dörömbölt az ajtón. A farsangi műsort pl. úgy vezettem végig, hogy az ölemben sasolt, mert nem volt hajlandó senkivel kokettálni. Ezt majd egy másik posztban. Ennek ellenére Szonja volt a keményebb dió, egyrészt rendkívül nehezen dolgozta fel, hogy az apja nincs itthon + a húga állandóan rajtam lóg,ergo kevesebb idő jut rá. Ki is tört a parasztlázadás. Folyamatosan a húgán verte el a port, szó szerint, egy esetben úgy megküldte egy építőkockával az arcát, hogy egy hétig lila volt. A dokinénik rosszalló pillantásait jó darabig nem felejtem el az tuti. Majd jött az újabb, hogy ráfejelt a dackorszakra, nem maradt a büntetésben és módszeresen verte-húzta-vonta a húgát. Azt hiszem ennél a résznél kezdtem el bőgni én is a tehetetlenségemben. Az addig állandóan utána trappoló Kira már menekült előle, szóval tényleg tarthatatlan volt a helyzet, nekem nem volt semmi eszközöm már, jól összerogytam, hogy milyen szaranya vagyok. Aztán jött a fordulat és visszanyalt a fagyi, Kira jól kikarmolta nővére arcát...hökkenet a nagylány részéről. Én meg kapva az alkalmon elmagyaráztam, hogy bizony ez a "fogat fogért, szemet szemért" tipikus esete és gondoljon már bele, ő a nagy, neki kell segíteni, példát mutatni a húginak. Előrevetítettem azt is, hogy amint látja rohamosan nő és erősödik, ergo hamarosan úgy elveri, mint a szart.:) Aztán meg arról beszélgettünk, hogy apa azért nincs itthon, mert értünk dolgozik, hogy legyen tejszelet (a pénzt nálunk tejszelet darabszámban mérik). Kitértem arra is, hogy ő az okos nagylány akinek nekem kell segítenie. Aztán 2 napja eljött fordulat, eddig ha kis megvadult bikaként felöklelte a húgát már menekült is el onnan. A lényeg Kira elesett, ő pedig odaszaladt és felsegítette...azóta is ezt teszi. Hajba sem kapnak már, mondjuk ezeket a meccseket helyzeti előnyből a kiskopasz nyerte eddig is. :) A rózsaszín ködöt fokozta ma reggelre az is, hogy 7 egész órát aludtam EGYBEN!!! ilyenre cirka 9 hónapja nem volt példa. A mínuszból már eljutottunk oda, hogy nem vagyok feszült, kialakult egy napi rutin végre, a csajok meg mostanában már nem egymás ellen, hanem ellenem szövetkeznek. Reggel úgy kente ki Kira az egy tégely testápolómat, hogy közben Szonja felvigyázott, nehogy észrevegyem őket. A lényeg, tényleg nem gondoltam bele, hogy mivel jár egyedül két kölök és már majdnem feladtam, összegezve kemény is tud lenni ez az anyaság. Most pedig megyek és kiszedem őket a klotyóból, látom a képet, Szonja rajta ül, Kira meg Szonja combját paskolva álldogál mellette....aztán meg visszacsücsülök a rózsaszín felhőmre,hogy ez most már mindig így lesz...(höhö).

2011. február 23., szerda

Nyusziváró

Aki "véletlenül" nem ismerné fel a szöveget:
Nyuszi ül a fűben,
Ülve szundikálva.
Nyuszi talán beteg vagy,
hogy már nem is ugorhatsz?
Nyuszi hopp, Nyuszi hopp.
Máris egyet elkapott.
+egy sort Garami kisasszonyt hozzáköltött a virágos nyusziról, amit már Kira sem hagyhatott a végén szó (morgás) nélkül. :)


2011. február 22., kedd

Locsifecsi egysorosai


Kirának: "Gyere már ide, Te majomparádé!"

***
Matricás könyvezünk:
- Szonja azt kell bekarikázni aminek tolla van.
- Ennek a pipinek van tolla.
- Nem Szonja ez nem pipi, ez az a madár amelyik kukorékol.
- Tudom, hogy kakas, de én pipinek nevezem.

***
- Nem érzed jól magad kicsim?
- Nem ettem pizzát, azért fája fejem.

***
"Holnap én megszületek Kirababának és én leszek a testvére a Kirababámnak."

***
"Kira nem hagy békén....sírni!"

***
"Kapcsold már be a pájinka dajt!"

***

Büntiben: "Anya beszéljük meg, én nem vagyok rosszkislány, én jókislányán vagyok!"

***
"Anya rajzoltam magamnak szőrt, apa is szőrös!" (Fekete filccel)

***
"Anya szólsz a Jézuskának, hogy olyan icikepicike állatot hozzon nekem...úgy hallom már jön is."

***
Anya megnézed milyen disznóságot csináltam a szobámban?"

***
Elmónak nincs bölcsességfoga!"

***
"A lábamnak is van könyöke". (térd)

***
"A banán mellett találta egy csicsókát."

***
"Anya most ne figyelj, felállok az asztalra!"

***
"Anya kapcsolsz nekem Pampanénit?" (Pampalini)

***
-Szonja nem láttad a fülbevalóm?
- "Nem, eltűnt, szerintem elvitte a nyuszi!"

***
- Szonja ki engedte meg, hogy bekapcsold a számítógépet?
- Kira.
Erre Kira helyesel, hogy dajdajdajdaj.

***

No1:
- Miért macerálod állandóan a húgod?
- Mert én vagyok a főnök!


2011. február 21., hétfő

1000!


Amikor 4 évvel ezelőtt belekezdtem a blog írásába, akkor még azt hittem ez a napló lesz az első gyerekem, azóta már mosolyra húzódik a szám, mert tudom, hogy a 3. helyre került. 2007-ben még én is azt hittem, hogy egy rövid hóbort, kósza szeszély lesz nálam. Aztán telt az idő, jöttek a bejegyzések, a visszajelzések, megismertem más bloggereket, befogadtak, figyeltek rám. Ők is beengedtek ebbe a kedves és szép társadalomba. Követhettem a mindennapjaikat, az életüket, a gyötrelmeiket, a szerelmeiket. Önismereti tréning ez mindenkinek. Saját magam számára íródtak, azt gondoltam jó lesz majd visszaolvasni. Jó is, tegnap amikor itt nosztalgiáztam este,bizony a két lány születését újra és újra elolvastam, az első napokat, heteket. Átlényegült a blog, ma már a lányoknak készül. Annyira nincsenek emlékeim a gyerekkoromból és ma már nagyon örülök ezeknek az irományoknak. Lementegetem nekik, ez az 1000. post, hihetetlen. Azt hittem egy Romana novella van az ujjaimban, de egy Háború és békére még én sem számítottam. Remélem, hogy legalább olyan szertettel fogják majd olvasni, amilyen szeretettel írok le nekik ide minden sort. Ha egy nagy blogbulit csapnánk, bizony egy pezsgős hordót kellene csapra vernünk, kimondani is fantasztikus, majd 200000 kattintás érkezett ide. Minden megváltozott a 4 év alatt, soha ilyen nehéz anyagi-emberi helyzetben még nem voltunk és ambivalensen soha ennyire boldogok sem. Ez a két csillag mindent megváltoztatott az életünkben. Tényleg a 3. gyerekem a blog és szerencsére nem a mostohafajtából. Azt hittem egyszer csak elfogynak a szavak, hogy nem lesz több és új mondanivalóm. Van és lesz is, minden egyes nap, hiába is hasonló, mindenben teljesen más. Életképek ezek és bár lehet, hogy egy-egy post órákig készül, mert közben kakaót kell készíteni, vagy csodálatos pingvint rajzolni, esetleg a két legkisebb kéz kapaszkodik belém, hogy felvegyem és őrült mód paskolja a billentyűzetet. Tudom, hogy hajszoló, kiüresedett emberi kapcsolatokat élünk, aminek valós oka ez a virtuális világ. Mégis ha nem lenne, akkor nagyon sok minden maradt volna ki az életemből, olyan emberek akikkel valószínűleg, csak úgy nem futottunk volna össze az utcán, a távolságok és az eltérő mozgástér miatt. Sok mindent köszönhetek Neked, aki most éppen ezeket a sorokat olvasod, lehet csak csendben zugolvasol, de akkor is tudom, hogy itt vagy és gondolsz rám. Értem szorítasz, velem mosolyogsz, talán még velem is pityeregsz. Ismerlek, mert hasonló vagy hozzám, érdekel mi történik velem, ennél fogva kedves vagy a számomra. Te pedig kedves ismerős aki válaszolsz nekem, akit szintén olvaslak, akit személyesen ismerlek, aki barátként érkezik hozzánk a nyitott ajtón át. Köszönöm azt, hogy olvashatlak benneteket, hogy befogadtatok, hogy merem remélni valamennyire szerethető is vagyok. Leginkább mégis azt köszönöm, hogy megerősítettetek, hogy velem együtt hittetek a csodában. Tudom, hogy ezért is sikerült, hogy ezért kaphattam meg életem legszebb feladatát az anyaságot. Ünnepeljünk hát, ne engem, ne a blogot, hanem azt kedves ismerősök és ismeretlenek, hogy vannak még igazi nagybetűs EMBEREK és amíg ez megvan lehet akármilyen mostoha a sors és a világ, mindig lesz egy szerethető sziget ahová visszavonulhatunk.

2011. február 17., csütörtök

Megmagyaráztunk egy örök vitatémát +18

Rózsi a rozsomák: Szerelmi kötés ;)

-Miért van az, hogyha a lányok lefekszenek több pasival, akkor kurvák, de ha a fiúk fekszenek le sok csajjal, akkor nagy királyok?

...
-Gondolj bele... Ha van egy lakatod amit minden kulcs kinyit, akkor az egy nagyon szar lakat...De ha van egy kulcsod ami minden lakatot kinyit, akkor az egy kurva jó kulcs.

Izé és akkor mi van a kulcsmásolással hmmm?:)

2011. február 16., szerda

Kalandjárat


Beszélhetnék mondjuk inkább harmad osztályú akciófilmről is. Az a helyzet, hogy nem szeretem az akciófilmeket, ha meg én vagyok az egyik szereplője, akkor nagyon nem. A lányok múlt heti betegsége miatt elmaradt a látogatásunk a nagyszülőknél. A mai programunk első feladata az volt, hogy elbuszozunk a sárga busszal nagyiékhoz. Szonja már tegnap este el akart indulni, mondjuk lehet jobban jártunk volna. Reggelre leszakadt ugyanis a hó, úgyhogy a fenti képen látható kis hóvirágok az előkertben már hó alatt dekkolnak, Szonja legnagyobb bánatára. (Kitérő: Szonja kis ujjaival, mint egy törékeny álmot simogatta tegnap őket, ugyanis mindig itt mutatja nekem az előkertben Kukorikú bácsit, a képzelt barátját és meggyőződése, hogy a virágokat ő hozta neki. Jelzem nem tudom mi került a bal felső sarokba, bele nem akarok képzelni semmit, de ott valójában semmi nincs, ahol a képen a fényes valami van) Szóval kisebb-nagyobb pakolások után nekiindultunk a hóesésben, először még gondolkoztam, hogy menjünk-e, de megígértem Szonjának, így nem visszakoztam. Beugrottunk egy cukiba a buszra szállás előtt, hogy vigyünk pár sütit a szüleimnek, összesen két db volt, így már lóhalálában szaladtunk a másikhoz, ahol a "rögtön jövök" tábla figyegett. (hogy én ezt hogy utálom, rögtön mi???)A 3.-ba már nem galoppoztunk el, mert féltem, hogy lekéssük a buszt (jobb lett volna). Felszálltunk, leültünk, a sofőr meg mint valami őrült nekiindult. Féltem, csak úgy szorítottam a lányokat, mert egyszerűen éreztem, hogy valami történni fog. Egy kerekesszékes idős hölgy kezdett el veszekedni, mert valaki a lábtámaszának mert támasztani egy csomag pelenkát. Szonja csak figyelt és megkérdezte a nénit, hogy miért ilyen gonosz...innentől csend volt. Tudom, hogy miért tette a lányom, soha nem találkozott még olyan kerekesszékben ülővel, aki nem mosolyog, nem kedves, nem barátságos, bevallom én se nagyon. Gondoltam ez volt az a kis csetepaté amit megéreztem.... 5km-rel később satufék egy fiatal srác zuhant egy hatalmasat, bakker elájult, a sofőr meg ment tovább, azt felelte gyorsjárat. Itt akadtam ki, kb 30-an voltunk a buszon ebből ketten mentünk oda és segítettünk a srácnak, ergo felpofoztuk. Párat tudtam volna ütni a sofőrön is. Ezután elmentünk egy árokba borul hókotró!!! és személy autó mellett. Már kezdtem azt hinni, hogy hoho ennyi odaérünk, hívtam a bátyám, hogy merre jár, erre csattanás satufék. 2 autóval előttünk egy piros személyautó gyakorlatilag pillanatok alatt lett négyből kétüléses, elől egy idős házaspár. Mindenki kapta elő a telefonját, azért, hogy fényképezzen bakker!!!Zoomoltak, utasítgattak kinek honnan jó a fény. A sofőr legnagyobb problémája pedig az volt, hogy gyorsjárat ugye és most nem tud tépni. A sráccal akivel elláttuk azt aki zuhant egyet, hívtuk a mentőket és a rendőröket. Látszólag a sokkon kívül nem volt baja a néninek és a bácsinak, de ez a minimum. Leszállásnál csak annyit mondtam Szonjának, gyere kicsim megkérdezzük a bácsit, hogy délután is dolgozik-e, mert akkor hazafelé vonattal jövünk. Közölte a sofőr,hogy nem vagyok poénos, én meg, hogy nem is annak szántam és örüljön, hogy nincs ingerenciám ezek után felnyomni a főnökének, mert legszívesebben azt tenném. Hazafelé már sima út volt, nem is bánom, jó kis délelőtti műszakot csináltunk az őrangyalainknak. Nagyon sok dolog munkál bennem,leginkább az, hogy hol rontottuk mi el emberek, hogy nincs bennünk már semmi csak a légüres tér. Nincs empátia, nincs tolerancia, sem segíteni akarás és tudás. Ha bajba jut valaki miért nézünk úgy mintha ott sem lenne vagy még rosszabb, hogy vadásszuk a szenzációt. A bajba jutott ember lehetek én, lehetsz Te, de biztosan valakinek a gyereke, szülője, szerelme, párja, akit ugyanúgy hazavárnak, mint Téged és engem. Hihetetlen dühös vagyok, hogy itt tartunk, hogy csak megyünk el egymás mellett, szemellenzővel. Mit tanulnak így tőlünk a gyerekeink? Valamikor kaptam pár sort,egy kedves baráttól aki azóta már sajnos nem lehet mellettem, azt hiszem, most itt a helye, hogy a lányaim is olvashassák majd egyszer, a lányaim, akik segíteni fognak, meg kell tanítanom nekik, hogy olykor biza elég egy fecske is.

„Az vagyok, akitől mindig az igazat kapod, nyersen, tömören, akkor is ha fáj... Az vagyok, aki dinamizmust, színt visz az életedbe és nehezen felejthető emlékeket őrzöl majd utánam... Az vagyok, akire nem tudsz haragudni, mert 1 mosolyommal leveszlek a lábadról... Az vagyok, aki mindig figyel Rád, akivel bármit megoszthatsz, és aki addig nyughatatlan míg nem segít rajtad, és újra mosolyogni nem lát... Az vagyok, aki mélyen, tiszta szívvel, önzetlenül, önmagadért fog szeretni, de aki csak akkor fogja mondani Neked, amikor ezt valóban így érzi... Az vagyok akit, soha nem fogsz megérteni igazán, de akit pont emiatt fogsz csodálni és végtelenül szeretni... Ilyen vagyok, mert én tudom, hogy egy nap sem jön vissza az életből, hogy újraélhesd... "


2011. február 14., hétfő

Densz

Khmmm, szerencsére a "szia segg" bekiabálást most kihagyta :)

(Anti)Bálint nap...


Hajnal 5, Bundi egy kiskutyás hálóruciban (ez a perverziója na),én meg Snoopys pizsiben...odajön hozzámbújik: "Szia Bodri vagyok, I love you Snoopy...összeállnánk, mint két kicsi lego?"

2011. február 13., vasárnap

Nagylány!?





Hőn imádott apjuk hazaérkeztével, nekem is maradt némi szusszanásnyi időm. Ugyanis mindkét jánygyermek az apján lógott. Apjuk meg ment a naggyal pisilni, öltöztette, együtt ettek, mesét néztek, olvastak, mert ilyenkor a zanya semmire se jó. Természetesen együtt rakták össze a nagylányos ágyat, lelkesen csavarhúzózott a vigyorink. Motivációként kapott egy macis ágyneműhuzatot (bakker a hello kittys 5800ft, hogy szakadna rájuk az a....). Este megfürdött és hajat is mosott szigorúan apával. Majd bevonultunk össznépileg a gyerekszobába, kiosztottuk a jóéjtpuszikat és elaludt, reggelig. Kira az ágyában, azért az éjszakai vándorjáratról gondoskodott, de ma reggel 8-kor ébredtünk. Este még azon röhögtünk Bundival, hogy milyen fura senki nem szuszog, rugdos, el lehet terülni, nyújtózni, bármilyen pózban aludni. Reggel természetesen biztosítottuk arról a nagylányt mennyire büszkék vagyunk rá, hogy egyedül aludt a plüsshaverjaival. Kirának is rendkívül bejött az ágy, némi képzavarral, mert én végig macikat emlegettem, mire a Zuram, hiába no ő a technikai ember, közölte, hogy ezek bizony csőrös macik, úgyhogy kiegyeztünk a kacsákban. A ma este is menetrend szerint zajlott, ágyazás ágy agyondicsérése, majd kölök agyondicsérése, betakargatás, jóéjtpuszik...a katarzis azonban elmaradt. Csattogó talpak, paplan fel, gyerek be mellém, hogy anya ma mégis inkább Veled alszok és már ragadtak is le a pillái. Úgyhogy most itt durmol természetesen mindkettő, mint a tök, én meg visszatérek a lapraszerelt alváshoz. A gyerekszobában már bútordiszkont van, 3db ággyal, az egyikben Elmo, a másikban egy tehén, a harmadikban meg egy baba alszik. Sőőt Szonja bevonszolta még a babája kiságyát is, abban épp Micimackó álmodik az ő mézeskisköcsögöcskéjéről. Halomban alszunk újfent....Remélem azért gimnazistaként már nem mellém fognak kucorodni a csajok...

2011. február 10., csütörtök

Nő(ci)



Az az igazság, hogy nem mondanám magam tipikusan nőcis nőnek. Nem hoz lázba a legújabb divat, nem próbálok órákon át ruhákat a plázában, sőt a kirakatok előtt sem ácsorgok nyálcsorgatva. A hajam nincs festve (mondjuk erre lassan szükség lesz, mert őszülök), havonta 1x járok kozmetikushoz (jobb esetben), akkor rendbe szedi a szemöldököm és szempillám. Nincsen több kilós neszesszerem sem, ugyanis nem használok semmit, se alapozó,se rúzs, se semmi, maximum szájfény, de azt meg lenyalom. ne értsetek félre, egyáltalán nem szólom le a szépítő szerekkel élőket, bár mondjuk a több kiló vakolat alatt még vonásaiban sem hasonlító eredeti arcok azért megrémítenek. Talán lenne nekem is igényem a sminkre, de egyszerűen béna is vagyok hozzá. A ruhatáramban egy azaz egy db szoknya van, az is kismamaszoknya, sőt magassarkú cipőm meg egy darab sincs. ez van, jobban szeretem a laza ingeket, farmert, bársonynacit, azt hiszem nem is érezném magam jól a bőrömben, ha mondjuk magassarkút vagy szoknyát kellene húznom. Ezért is érdekes számomra, hogy Szonja igazi nő(ci), kopogós cipő, szoknya mindig és mindenhol, mindenképpen használnia kell a parfümöm, a stiftem, a körömlakkom. A babája szeme kifestve filccel, sőt valamelyik nap alvás közben a húgát is kifestette narancssárga filctollal, azt hittem besárgult a kicsi. Napi szinten kellene lakkozni a körmeit, ha pedig ellentmondok, akkor megoldja magának, ahogy a képen is látható ippen piros filctollal. Imádja illegetni magát a tükör előtt és mindenképpen meg kell dicsérni ha éppen valami új szerzemény van rajta. Már a babája is ruhákban flangál, mert a tipegő az snassz és minden egyes sétánál legalább 15 percet kell állnunk a kedvenc kirakata előtt ami történetesen egy virágüzlet. Ma reggel pedig bejelentette, hogy neki bizony melltartóra van szüksége márisazonnal . Hobbiból turkálok, ezt már olyan tökélyre fejlesztette ő is, hogy néha csak a lábát látom, meg ahogy éppen vonul a próbafülke felé. Azt hiszem el kell vinnem majd Sicchez továbbképzésre, mert én túl sok újat (leginkább semmit) nem tudok neki mondani a trendekről. Szóval a mindjárt háromévesünknek határozott ízlése van és már egyáltalán nem mindegy, hogy mit pakolok ki neki reggelente, minimum egy pillangónak vagy virágnak lenni kell rajta, de az a legjobb ha Hello Kitty mosolyog a szerkón. Nem tudom mi lesz 15 év múlva, csak a szívem mélyén remélem, hogy ha választani kell, inkább kockás ingben, mint haspólóban jön haza. Élénken él bennem két öltözködéssel kapcsolatos sokkélmény, az egyik a bátyám, aki a koleszból bokáig érő ballonkabátban (190cm) és bedauerolt!!! hajjal jött haza, kb. úgy nézett ki, mint az Ózból a madárijesztő, akit mellesleg megcsapott a 220V. A másik én, amikor is anyám felháborodva mesélte, hogy hová süllyedt a világ, ment előtte a városban egy pár és olyan hosszú haja volt mindkettőnek, hogy hátulról az se lehetett tudni, hogy melyik a fiú és melyik a lány. Az egyiknek olyan bőrkabátja volt, mint Neked, ......ennél a mondatnál esett le neki a tantusz. (Sicc kedvéért jegyzem meg, hogy ő is dobos volt)Eyg darabig nem vihettem haza olyan fiút, akinek az enyémnél hosszabb haja volt, a tesómnak meg vissza kellett vinni a ballonkabátot és azonnyomban hajat mosni. Asszem' ha a lányaim lázadnak majd elolvasom ezt a bejegyzést! :)

2011. február 9., szerda

Dominó elv

A rehabos trió

Az egész egy kis köhécseléssel és orrfolyással kezdődött, ami ugyebár jellemző ősztől-tavaszig szinte minden 3 év alatti kiskölökre. Az éjszaka egy komplett Vészhelyzet évadot megszégyenítettünk, igaz én reggel már kb. úgy morogtam, mint Dr. House. Szonja egész éjjel sípolva köhögött, Kira szörcsögött, én meg papírzsepik tömkelegét használtam el. Hajnaltájt már mindenki csak forgolódott. A mai séta így ismét a jó öreg doktornéninkhez indult. Kicsit játszóházas feelingje volt a rendelőnek, ugyanis annyi gyerek beteg. Kira útközben elaludt, így nem volt túl boldog, hogy macerálták, Szonját igazából a matrica izgatta, engem meg az, hogy mivel nem ettem semmit, jó lenne ha nem ájulnék el. Az ítélet (diagnózis) Kira "csak" szuttyog, Szonjának kezdődő tüdőgyula, aki nem igazán a barátunk, nekem meg kezdődő arcüreg. Nem mondanám, hogy boldog vagyok, miután egy nagy bevásárlás összegét otthagytam a gyógyszertárban, gondoltam ha hazavánszorgunk, akkor már mindenki kellően fáradt lesz. Ez a mindenki pontosan egy személyben nyilvánult meg azaz bennem. A lányok sokkal, de sokkal jobban bírják a strapát, ugyan mit is ábrándoztam én itt délutáni alvásról?! Ledőltem, mert már nem bírtam, a két csaj meg engem használt trambulinnak. Most meg visszaszámolok, hogy mennyit kell még kibírnom az altatásig. Az arcom olyan, mint akit Rocky ütött ki a 8. menetben. Hát nem mondom, hogy nem agonizálok kellőképpen. Szóval így vándorolnak és buliznak nálunk a vírusok.

2011. február 7., hétfő

...


"Olyan nincs, hogy valamit "nem mutatok" a gyerekem előtt, mert a gyerek nem csak látja, amit elfeledek, vagy lehazudok előtte, hanem már régen át is vette, sőt benne van. Már régen éli a félelmemet, remegi az izgalmaimat, aggódja az aggodalmaimat - de szerencsére éli a biztonságomat, és ha van, a valódi nyugalmamat is" (Müller)
  • Anya miért sírdogálsz?
  • Mert szomorú vagyok.
  • Letörlöm a könnyeidet,jó?
  • Jó.
  • Mama miatt vagy szomorú?
  • Igen kicsim.
  • Miért?
  • Szeretném ha többet jönne hozzátok, ha jobban figyelne Rátok, ha érdekelné, hogy vagytok.
  • Azért én szeretem.
  • Én is.
  • Csak azt nem szeretem ha sírsz, akkor én is kicsit szomorú leszek.
  • Tudom.
  • Anya nagyon szeretlek, nagy ölelés.

2011. február 6., vasárnap

Az van...


hogy kialvatlan vagyok, nyűgös és türelmetlen. Angyalarcú zöldszeműm a kötélpálya idegeimet rojtosra tépkedte. Mivel napközben nagyon keveset alszik, Szonja pedig egyáltalán nem, így az esti fektetés, nem sokkal 7 után kezdetét veszi. Én az ágy közepén, ők a két oldalamon ki-ki a saját tej(fej)adagjával nyugovóra tér. Szonja durmol is reggelig, ellenben a húga. Mindaddig amíg nem mozdítom meg semmi gond. Ügyesen áthelyezem az ágyába, majd menetrend szerint cirka 10perc múlva páros lábbal dübüg az ágyban és felsír. Kiveszem a vállamra borul és elringatom, leteszem és mihelyt a popója éri az ágyat kezdődik elölről, cirka 5-6 alkalommal. Kiviszem magam mellé és nagyot sóhajtva miszerint vigyázzfekvésben ma sem alszom ki magam beletörődöm a sorsomba. 4 éjszaka telt így. Mindent próbáltam bemagyarázni, lehet a foga, a pocakja, nátha, ect. Egyik sem, ugyanis a lényeg nem ez, ő a nővére mellett akar aludni. Most is itt alszanak mindketten, mint a tej. De mi a cart csináljak, azért az vicces lenne, ha bemennék egyedül a gyerekszobába aludni. Szonjának már itt az ágya, mert kitaláltam, hogy a hétvégén beköltöztetjük mindkettőt a gyerekszobába,hátha, mert így nem sokáig bírom. Az alvás lételemem, nekem is és mostanra már rohadt fáradt lettem. Kiváncsi vagyok ma mi lesz, ha berakom a helyére, ugyanis ma a babakocsiban több mint két órát aludt, csoda. Hihetetlen energiák mozognak benne, minibuldózer. Már sétál a bútorok mellett, szélvészként fog elindulni, ez már biztos. Imádom, még akkor is, amikor véghezviszi alvásakaratát, ahogy beleszuszog a nyakamba. Szonja most azt élvezi, hogy végre taníthatja, (a rosszra is. ) Tapsi-tapsira édesen nyitott ujjakkal tapsikol és pápát int, legalább annyira büszke magára és mi is rá, mintha az Antigonét szavalná. Egyre ügyesebben cselezi ki a nővérét, semmi kétség, gyorsabb lesz sokkal, Szonja meg fejhangon perlekedik, hogy "Kijjja". Jobb hijján elbarikádozza magát a nagy, a kicsi meg teper.Hihetetlen kitartó. Annyit tanulok tőle...annyira szeretem...annyira meseszépnek látom...telhetetlen vagyok tudom, de adhatna már egy átaludt éjszakát....na jó megelégszem egy hosszú reggeli ejtőzéssel is...ma a vasárnap tiszteletére fél hatkor már rajtam ugráltak...evvan...csak azt tudnám ezt kitől örökölték, mert tőlünk nem az tuti...

Mini popeye

Az az igazság, hogy mérhetetlenül utálom a spenótot. Olyannyira, hogy mikor megfőztem és megkóstoltam, hogy ehetőre hült-e, biza én kiköptem, de pssszt senki nem látta. Szóval a videón kicsit túlszínészkedem ezt a jajdefinomjakdejó monológot. Megette mindet...brrrr :)


2011. február 4., péntek

Kipurcant bébicsősz...


szóval izé...azt gondoltam, hogy két óra távollét után arra lépek be a házba, hogy a bébicsőszünk zokog, a lányok meg ziláltak. Ezzel ellentétben a bébicsősz mosolygott, Kira az ölében, Szonjával pedig éppen mondókáztak. A búcsú pillanatában az én nagylányom közölte. "Anya hojnap is menj el valahová, addig Fjuzsi vigyáz Rám". Visszaugorva az elejére, Fruzsi végzős gimnazista, a kolléganőm lánya, gyerekkorától ismerem, érett, okos, imádja a gyerekeket és logopédusnak készül. Felmerült bennem, hogy vannak bizony olyan helyzetek, amikor a két lány nem vihetem magammal, vagy igenis nekem is kell önző módon olykor-olykor 1-2 szabad óra. Szerdán lejött hozzánk, amolyan bemutatkozásra, 3 órát játszott a csajokkal nonstop, mintha itt sem lettem volna. Mondtam neki, hogy oké, jöjjön ma, én pedig elmegyek valamerre. Az az igazság, hogy amikor elkezdtem öltözködni, akkor már annyira nem volt kedvem az egészhez. A ház elől már hívtam a barátnőm, hogy gáz-e, hogy leginkább itthon maradnék leskelődni és különben is milyen anya vagyok én, aki csak úgy lepasszintja a lányait. Közölte, hogy nem vagyok szar anya és lazuljak már le. Azt hiszitek ment, bakker bementem vagy 8 boltba, turiba, császkáltam, de folyamatosan lestem a telefonom, ergo hív-e Fruzsi, valamint mikor mehetek már haza. Szóval ezt lazulást még gyakorolnom kell. :) Ambivalens érzéseim vannak, egyrészt az eszem azt súgja, hogy kell egy biztos ember, akinek bármikor szólhatok és fillérekért vigyáz a lányokra, nem kell senkitől szívességet kérnem. Másrészt azért egyedül két gyerekkel bizony ki kell ereszteni a gőzt, hogy újra nyugodtan és kisimultam tudjak foglalkozni velük. Az eszem ezt mondja. A szivem, na az teljesen mást, nehogymá' pótolható legyek, nehogy má' mást ölelgessenek, puszilgassanak (igen JúdásSzonja a szemem láttára tette meg), ők az én kicsikéim, most kimaradtak két órára az életemből Jajistenem. Azt hittem könnyebb lesz, hogy nincs ekkora függés, de van és az én részemről, mi lesz majd ha atyaég oviban lesznek majdnem egész nap. Gyakorolnom kell ezt az elszakadást, lazítani a köldökzsinóron, mert hiába tudja az ész, hogy ez az élet rendje, ha a szív nem fogja fel.

2011. február 3., csütörtök

Újabb aranyköpések by Szonja


Leesik a székről az odaültetett babája, erre elkezdi neki magyarázni:
"Ha azt mondom vigyázz, akkor vigyázz!

***

Mi van a kezedben Szonja? (játékló zablája)
"A lónak a hózentója." (hózentróger =nadrágtartó)

***

Szonja közli Kirával, hogy menjen onnan el, rászólok, mire ő:
"Anya el akarom siccelni Kirababát."

***

"Tudod anya a víz melegszik, ilyen az evolúciója."

***

Orvososat játszunk, ő a doktornéni. A vizsgálat végén elszalad, majd robog vissza:
"ügyes voltál, kapsz egy szupej matjicát!" A gyümölcsöskosárból hozta a banánról :)

***

Kira rágcsálja a távkapcsolót, megszólal a nővére:
"Neki az a szendvicse."

***

Fekszik egy szivacson, ami lesüpped alatta, oldalra néz és megállapítja a szivacs alatt lévő résről:
"Kilyukadt az ágyunk, fel kell pumpálni!"

***

-Szonja tiszta kosz vagy!
- "Nem vagyok tiszta kosz, kicsit vagyok tiszta kosz."

***

"Tegnap nem hányok be a kakaótól."

***

Kira ébred, a nővére fölé hajol:
" Na csókojom a kacsóját."

***

Szörföst lát egy újságban:
"Nézd szörpözik. Engem is megszörpöltetsz?

***

És a kedvencem:
- Szonja nincs nyalóka ebéd előtt.
- Ez nem nyalóka, ez varázsgömb!"

2011. február 2., szerda

Tinky Winky* szökésben...




*Teletubbies

Teletubbies
Műfaj Televíziós gyermeksorozat

Alkotó(k) Anne Wood
Rendező(k) David G. Hillier, Vic Finch

Ország Nagy-Britannia
Nyelv angol
Epizódok száma 365
Gyártás
Játékidő 25 perc
Sugárzás
Eredeti csatorna BBC
Magyar csatorna RTL Klub
Eredeti sugárzás 1997. március 31. – 2001. február 15.


A Teletubbies egy nagy sikerű, kisgyerekeknek szóló brit animációs sorozat, melyet a BBC1997. március 31-én. A 2001. január 5-éig tartó széria 365 adást ért meg. Hazánkban az RTL Klub tűzte műsorára. A 25 perces történetek pszichológusok és pedagógusok segítségével készültek. TV gyermekcsatornája kezdett vetíteni

A négy különböző színű, földönkívüli, csecsemőszerű lény [1] : a zöld Dipsy, a sárga Laa-Laa, a piros Po és a sok vitát kavart [2] [3] [4] lila színű Tinky Winky kalandjai erőszakmentes és vidám szórakozást, valamint játékos ismereteket nyújtanak az egy és négy év közötti korosztálynak. A fejükön antennát hordó, színes kezeslábasba bújtatott kis lények kisgyerek módra beszélnek, gögyögnek, helyettük a narrátor (Tim Whitnall, Toyah Willcox, Eric Sykes hangján) meséli az egyszerű történeteket.

A filmecskék fontos kellékei a csecsemő arcú Nap, a dimbes-dombos idillikus tájon legelésző nyulak, a varázslatos szélforgó, Noo-Noo, a takarítógép, valamint a Teletubbyk hasán levő monitorok, amelyeken filmbejátszások jelennek meg a valóságos gyerekek világából. A négy Teletubby játszik, énekel, táncol, találkozáskor üdvözlik valamint körülállva megölelik egymást. Az ismétlődő cselekvések és egyszerű mondatok, a derűs életű szereplők, a színes Teletubby-világ teszik olyan népszerűvé a legkisebb nézők számára a sorzatot.

2011. február 1., kedd

Pancsoló kislány(ok)


Habtestű Kira amint bevizsgálja a tengeri csillagot


Szonja a macielkobzás utáni világfájdalomban

Még mielőtt bárki rámküldené a gyámügyet, hogy öntisztulásba hajszolom a lányokat, bizonyítékokat halmozok ide a nagyérdeműnek, hogy már pediglen ez egyáltalán nem így van. És igen, én is fürdöm, bár éppen most hangoztatták a reteklubon, hogy túlfürdős népség vagyunk, ezzel rontjuk a bőrünk phját. Evvan. Akkor most már tudom miért olyan a bőröm, mint egy kezdő rinocérosznak. Nade, akkor ugorgyunk, ma este beharangoztam a lányoknak, akik igazi kis bébifókák (nem kevés bébihájjal), hogy együtt fognak fürdeni nélkülem. Ennek örömére Szonja már 5-kor elkezdett vetkőzni, hogy akkor mostmárisazonnal menjünk, csak azzal a kegyes hazugsággal tudtam visszatartani, hogy előrevitettem neki a hajmosás lehetőségét. Rögtön rángatta magára vissza a szabadidőnacit. Fél hétkor azonban már Kira is a kád szélét rágta, hogy menjünk már. Több dolgot is elrontottam, egyrészt túl sok lett a hab, amit a kisebbikünk lelkesen elkezdett lefetyelni, nagyobbikunk meg nem akarta átadni a kezében lévő macit, amiből effektíve 3 ugyanolyan van, lévén családostól lettek beszerezve és hármasikrekkel hajtottak medvaanyuék a nagycsaládos kedvezményre. Ebből kisebb vizibox alakult ki, folyt a tusfürdő minden felé, leginkább a padlózatra. Maciékat ősznépileg szárazföldre telepítettem, egy kis nyugalom érdekében. Akkor meg Szonja kezdett el nyavukkolni, hogy a szemébe megy a hab, Kira erősen lábtempózott Szonja fejére rúgva vizet, mindenáron a kád alján akart búvárkodni. A dzsemborinak ott vetettem véget, amikor a kiskisasszonyok beterítették magukat mindennel, ami elérhető volt és már nem látszott, hogy játékhegyben vagy vízbe fürdenek-e. +Először Kirát mentettem ki, aki nem volt túl boldog, hogy pár hosszal előbb kiemeltem, amint azt szerette volna. Bezzeg a nővére, aki mihelyt kivettem a kicsit máris azonnal ki akart jönni. Miközben Kirát öltöztettem, aki bőszen tiltakozott bárminemű textília ellen, ő ügyesen megtörölközött a vízben! kb. 6db törölközőben. Miután pizsamát, teát, anyatejet, vigantol, kaptak, mindkettő álomba szenderült. kiszedtem 89576 állatot a kádból vízieket és nem vízieket egyaránt, minden törölközőt, fogkefét, vizet leenged, habtalanít, kádat kimos ésatöbbi. A fürdésünk kerek 72 percig tartott, summa-summárom, holnaptól zuhanyzás van, csak és kizárólag a jó ph érték elérése miatt!De tényleg:)

I love dackorszak

Mazohista anyuka 3 év körüli gyerekkel a napi rutin zenéje :) Kitartás sorstársaim, kitartás. Ezt (is)túléljük.:)