Felelek :)

Hát elég hanyag voltam, hiszen jó pár napja már, hogy Dius feltett nekem egy kérdést, jobban mondva kettőt, köszönöm neki, hogy elgondolkodtat, hogy mozgatja a rozsdás agytekervényeim. Akkor a kérdések:

Az lettél e, ami akkor akartál lenni, amikor azt kérdezték, hogy mi leszel, ha nagy leszel? 

És változott e valami, mióta gyerekeid vannak, vagy még mindig ugyanaz akarsz lenni nagyként? 

Az az érdekes, hogy nem tudom mi akartam lenni, amikor kicsi voltam és arra sem emlékszem mit válaszoltam rá, amikor ezt megkérdezték tőlem. Egy dologban biztos vagyok akkor és azóta is, emberekkel szerettem volna foglalkozni. Azt gondoltam én ápolónő leszek. Szülői nyomásra, akiknek volt egy hipotézisük arról, hogy nem bírom a vér látványát, ma sem tudom honnan vették, postaforgalmi suliba vagy közgazdaságiba akartak küldeni. Ehhez hozzájárult a realista bátyám, aki vasútforgalmit végzett. Én meg vergődtem és nagyon akartam ápolónő lenni. Direkt elrontottam a felvételit, mert már 8.-ban is tudtam, hogy én nem az az ember vagyok, aki egy asztal mögött papírhalmokkal bíbelődve tölti el az életét. Bejutottam hát egy un. sima gimibe, ahol sokáig színész akartam lenni,nagyon jó kis csapat verődött össze,szerettem, de be kellett látnom, bennem nincs meg az a plusz, ami az egyik fiúban, ő ma az egyik ha nem a leghíresebb szinkronszínész :) A gimi végén a nagy szerelemben férjhez mentem, akkor anya akartam lenni, még pontosabban fiatal anyuka, akinek a barátnői a gyerekei. Ahogy az ábra mutatja és bizonyára ti is tudjátok nem jött össze. Milyen furcsa, akkori és mostanáig meglévő állásom véletlenül jött velem szembe, az intézet, ami akkor nyílt. Nagyon mélyen kezdtem, gyakorlatilag takarítottam. Tudtam, hogy ennél többre, sokkal  többre vagyok képes. Elmentem hát az ápolósuliba, ahol végig jeles eredménnyel és dicséretekkel végeztem. Fel voltam vértezve, hogy még több legyek, elvégeztem az egyetemet mentálhigiénikus lettem, mert akkor már tudtam, hogy szívember vagyok, a lelkeket kell ápolnom. Olyan tanárok vettek körül, akik akkor már körvonalazták bennem azt az embert, aki most vagyok. Érzékeny vagyok a rezgésekre, emellett a leglehetetlenebb helyzetekbe is bele tudom vinni a humort. A munkám során sok-sok haldoklóval találkoztam és önkéntelenül is oda ültem melléjük, olykor hallgatni, olykor beszélni. Egyre inkább érdekelt a Hospice szellemisége, így azt is megcsináltam, minden lehetséges módozatát. Aztán újra gondoltam egyet és jelentkeztem az ELTE-re, művelődésszervező szakra, miért pont oda? Mert azt gondoltam, kevés a lélek, ha nincs motiváció és nem tudtam mit kezdeni az idősekkel a foglalkoztatás terén. Minden percét élveztem, a kutatást, a művészetet, a filmet, egy számomra új világ volt. Aztán felkértek egy képzésre mentorként, kommunikációs tréningek, személyiségfejlesztés, egyéni esetkezelések. Ez csak egy időszak volt, de pontosan elég arra, hogy megmutassa nekem, ez az én világom, ezt szeretem csinálni és ebben vagyok jó. Ennél a pontnál mindig eszembe jut a Jhon Lennon idézet: "6 évesen, amikor iskolába mentem és megkérdezték, mi akarok lenni, ha nagy leszek, azt írtam: ''boldog''. Azt mondták, hogy rosszul értelmeztem a kérdést. Azt mondtam, rosszul értelmezték az életet". Ez az időszak hozta meg nekem Szonját, a képzés végére megszületett. Úgy tudtam fogadni őt, hogy biztos voltam benne, bármit, de tényleg bármit feladnék az anyaságért. Amikor mindezt duplán megkaptam, jó lett volna megállítani az időt. Boldog vagyok, hogy általuk válhattam anyává, hogy az akkor teljesnek hitt személyiségem, sokkal mélyebb bugyrokat mutatott meg. Ma elmondhatom, hogy bár nem tudom mi szerettem volna lenni, ha nagy leszek és lehet még most is kicsi vagyok, de azt  hiszem jó helyen vagyok, legalábbis saját magammal mindenképp. Nemsokára jön egy újabb változás, de fel vagyok vértezve és hiszem, hogy visszalépve a munka világába, ott is ismét megtalálom a helyem.

Megkérdeztem a lányokat, ők mik lesznek ha nagyok lesznek, Szonja szemész, Kira postás . :)

Hogy tovább folytatódjon a lánc, az én kérdésem:

Ha valami jövőbelátó gömböd lenne és belenéznél 20 év múlva, hogy látnád magad?

Muszáj visszapasszolnom, mert nagyon érdekel  Dius -nak, ezen kívül szívesen látnám a válaszát Mártinak , és Cuckának  fáradozásukat és gondolataikat előre is köszönöm.