Kettecskén :o)

Emlékszem, szinte napra pontosan 3 éve, az volt minden vágyam, hogy a lányok igazi barátokká váljanak, legyen az övék egy véd és dacszövetség. Kérd és megadatik. Összenőttek, visszavonhatatlanul. Jó látni ezt az egységet, amit senki és semmi nem választhat szét. Mit nem adtam volna ezért gyerekként, de engem egy majd 10 évvel idősebb fiútesóval áldott meg a sors, akinek inkább voltam kolonc kishúg a nyakán, mint barát. Gyakorlatilag szünet nélkül martuk egymást, egészen az én elköltözésemig. A lányok helyzete teljesen más, olyan igazi kapcsolat van köztük, amire bár nem az én érdemem, nagyon büszke vagyok. Persze ebből akadnak érdekes szituációk, mert mint mindenben abban is megegyeznek, hogy egymásra kenik a disznóságokat, naponta többször hallom a már unalomig ismert mondatot, "nem én voltam, hanem....volt " és naná, hogy itt behelyettesítik a tesó nevét, olyan fokon művelik már ezt, hogy akkor is csípőből jön ha éppen látom az elkövetőt, vagy ami még jobb, ha mondjuk egyikük itthon sincs, akkor is szemrebbenés nélkül ráverik a még friss balhét. A másik kedves kis gesztusok, amikor az oviban átöltöznek, hosszú ölelések, puszik, "nagyon fogsz hiányozni" kijelentések közepette egy komplett 5 perces rituáléban, majd bevonulnak két egymás mellett lévő ajtón, hogy kemény 7 órát egymás nélkül töltsenek, délután pedig úgy ugranak egymás nyakába ujjongva, mintha nem 7 óra, hanem 7 hónap telt volna el. Eljött a partnerség időszaka, úgy a játékban, mint a kakaskodásban, nem felejtem el Szonja döbbent arcát soha, amikor a "kicsi" először visszaadta neki a megérdemelt maflást, úgy megdöbbent, hogy még sírni is elfelejtett. Marakodnak és huzakodnak is persze, de egyre ritkábban, az pedig már szinte elő sem fordul, hogy nekem kell közbeavatkoznom, legtöbbször együtt lemeccselik. Szenvedélyesek, egyformák, a mimikájuk, a gesztusaik, a tartásuk, még aludni is egyformán alszanak. Eltérő személyiségük ellenére tükörlelkek. Ebben a pillanatban villant belém, mit érezhetnek a testvérek egymás iránt. Életüktől elválaszthatatlan ez az érzés, semmilyen érzelmi megrázkódtatás nem tudja gyökerestül kiszaggatni, a civakodások megtaposhatják egy pillanatra, hogy utána annál elevenebb legyen. Ezt az érzést semmiféle szenvedély nem sem fojthatja el véglegesen, még az erős, igaz szerelem is legfeljebb csak versenyre kelhet vele.