Ovis fotózás...

Az az igazság, hogy nem voltak vérmes reményeim a fotózással kapcsolatban. Mivel a múlt évben volt szerencsém ott lenni, az eredmény a vártnak megfelelő. Szerencsére most legalább nem hozott magával jelmezeket a bácsi. Képzelj el egy fotós fickót, aki közli, hogy akkor most kiscserkész egyik kezed így, másik kezed úgy, szemed úgy, nyakad emígy, lábad amúgy, derekad meg emigyen, mikor ehhez a ponthoz ér csemetéd a konkrétan a füle már kettéáll, és esze ágában nincs felvenni a kötelező mosolyt. A csoportképek gyakorlatilag vállalhatatlanok, mivel elég sok sötét bőrű gyerkőc jár az oviba, szerintem világosítani kellett a képet, így Szonja gyakorlatilag felismerhetetlen, mint egy kihipózott elmosódott és roppant mérges paca,  Kira pedig éppen repülőrajtban van (naná) és csíkszemmel betyárosan vigyorog, bőrileg ő is simán szerepelhetne az Alkonyat vámpírhadtestébe. Aztán megláttam a képeket és nagyon röhögtem, mert óvónéni mentette volna a menthetőt, hogy be voltak feszülve a csajok és Kirának konkrétan térden állva könyörgött a fotós, hogy mindössze 2 mp-re álljon meg. Tudom, hogy szegény fószer még ezeknek a képeknek az elkészültéért is vért izzadt, de ezek annyira nem az én lányaim. Szonját nem láttam még ilyen morcinak, ez a "haggyá, már lógva" fe, Kirát meg ennyire megszeppentnek, mint ezeken a képeken. Emlékszem én felnőve mekkorákat röhögtem a régi fotókon, a konkrét kedvencem az sztk-s keretes szemüveg, egyik lencse barna sebtapasszal leragasztva, két vörös copf, saját magam vágta frufru, nameg a bilikék köpeny, ehhez a morci fej és a felirat Lilike második osztályos. Mindeközben "totál természetesen" könyöklöm a Maci olvas örökbecsűn, a háttér pedig a csodálatosan irt abc. Na ezek a képek azért egy fokkal jobbak az enyémeknél, még ha első ránézésre azt hittem a szólófotóra csak ketté lett vágva a tesókép, de mégsem :)