2014. január 28., kedd

Cserbenhagyásos gázolás alanya lettem...


És ez nem vicc. Pedig ez is egy átlagos keddnek indult. Reggel elhúztam a csajokat oviba, aztán bevágtattam a munkahelyre. Megcsodáltuk a hóesést, akkora nagy pelyhekben esett, amit már nagyon régen láttunk, ez persze előhozza a felnőttekből a játékos gyereket, a fiúk hólapátnyi hóval kergettek minket, mivel én okos és szemfüles voltam, mint a legkisebb ugrifüles, az első találat elől bemenekültem az Intézetbe és el is felejtettem azzal a lendülettel, hogy kimaradtam a jóból azaz a hóból. Felvettem a munka ritmusát, és már ebéd felé járt az idő, amikor az egyik karbantartónk megállt a hátam mögött, miközben én bőszen MMSA teszteket elemeztem, mielőtt felocsúdhattam volna, egy hógolyót beküldött a hátamba, ami olyan jól sikerült, hogy első blikkre a melltartóm ázott el. Mivel édes a bosszú, én sem voltam rest és amíg ő próbált fűtést eszközölni az orvosi szobában én kioldalogtam a garázsba és leszereltem az ő saját szerszámaival a biciklijéről a nyerget és a hátsó kereket, majd össznépileg vártuk a műszak végét, hogy hazainduljon. Megérte a döbbent arca a 10 percnyi fáradozást az életemből. Persze tisztában vagyok, hogy ezzel nincs vége ismerve őt és úgy fél 5 körül rá is jöttem, hogy megátkozott. Első körben ő jött vissza az intézetbe, hogy kiment a térde, kb kosárlabdányira dagadt, aztán én mentem el a lányokért, akik természetesen első blikkre rábeszéltek, hogy menjünk el szánkózni. Csúsztak is folyamatosan kettecskén, aztán Szonja sikeresen becélozta az egyetlen csemetefát a parkban, rohamtempóban próbáltam menteni a menthetőt a szánkópálya közepén utánuk futva (én hülye), azt persze nem vettem észre, hogy egy kisfiú közben elindult a tetőről, apuka ordít lentről és ugrok egy nagyot, de nem elég nagyot, a bal bokámat telibe találta. Arra inkább nem gondolok mi van akkor ha telibekap, mint tekegolyó a bábukat. Ez van bakker elütött egy szánkó!!! :oD. A bokám azonnal beledagadt a bakancsomba, hazasántikálás után majdnem flexel kellett levágni rólam, abba nem gondolok bele, hogy pihentetés után reggel ergo, hogy fogom felhúzni akármelyik cipőmet is. Szóval megkaptam a fizetséget a csínytevésemért, azzal az anatómia különbséggel, hogy nem az orromra, hanem a bokámra koppintottak. Azt még nem tudom, hogy pszichés traumát, miszerint gázolás elszenvedője lettem, hogy fogom feldolgozni :)

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

mi lett egy ártatlan hógolyóból :)
remélem fel tudtad reggel húzni a csizmádat és nem fáj a lábad.
Jó, hogy nem ejtőernyőzni tanul a gyermek :o))

e.

julcsi írta...

:( :(