2014. január 19., vasárnap

Volt azért más is...

Mosoly :)

Kirakta ám az egészet toronynak :)
Az az igazság, hogy nagyon nem mondhatom, hogy ez a hét az enyém lett volna, de nagyon-nagyon remélem, hogy a következő ennél jobb lesz, mondjuk nagy erőfeszítést nem kell tennie az elkövetkező hétnek, hogy ennél jobban muzsikáljon. A tejszínhab ugyanis a tegnap emlegetett palacsintára az volt, hogy  pénteken amikor mentem a lányokért az oviba, Kira 4x fogadott azzal, hogy Maja megharapta/csikarta or mindkettő. Óvónőt ugyan nem találtam sehol, de azt hiszem ezt a dolgot már nem hagyhatom szó nélkül, mert kis nevéhez hű méhecskénk kicsit sűrűn eregeti már a fullánkjait kicsi Kirába. Aztán jött Szonja azzal, hogy óvónéni adott egy papírt, amit ő nem tud arról. Már eleve, hogy papírt adnak, szerintem az gáz, de ami rajta volt, na attól kicsit felment bennem a pumpa, mint annak aki a klotyó mellé ül. Amint nem tud a gyermekem: a nevét, az anyja, apja nevét, a születési helyét és idejét, azt, hogy hol lakunk, mit esznek az állatok, ellentétpárokat, a hét napjait, az évszakokat, és a hónapokat. Ennyi ráírva és slussz. Na mármost, ezt egyrészt több mint valószínűtlennek tartottam, másrészt élből felhívtam az óvónéniket. Egyikük közölte, hogy kétségbe van esve, mert Szonja semmire nem válaszolt. (Kérdésem, ha nem válaszol, akkor az egyenlő azzal, hogy nem tudja?) Másrészt közölte, hogy sírt az oviban a lányom. (Naná, radarjai vannak, az anyja is ki volt bukva). Ezeket a dolgokat tudnia kell, mert benne van az iskolaérettségi vizsgálatban (Ha benne van benne van, miért kell tudni, ha bemagoltatom vele, amit nem tud iskolaérett lesz?). Beszéltünk a másik  óvónénivel is, aki közölte, hogy nyugodjak már le, gyakorlatilag Szonja, így is úgy is megy suliba és ezeket már középsőben is tudta. Azért azt kifejtettem, hogy szerintem a legtöbb gyerektől azt kérdezik meg hány éves és nem azt mikor született, a hónapok felsorolása, meg számomra több mint fölösleges egy 6 éves gyereknek. Aztán persze elővettem a notórius nemfelelőt, hogy miért is nem válaszolt ha kérdezték, tömör és velős volt a válasz "nem akartam", és különben is hagyjam őt békén, ő nem akar se suliba menni, se semmi. Próbáltam még magyarázni,  (persze hegyi beszéd) az iskola fontosságát, hogy azért kell tanulni, hogy ha felnövünk, azt dolgozhassunk, amit szeretnénk. (Igen, kegyes hazugság). Különben is ő mi szeretne lenni ha felnő? Csípőből jött a válasz: "nyugdíjas". Erre nem volt érvem bakker, de olyan jót nevettünk, hogy kicsordult még a könnyem is. Aztán tegnap iskolásat játszottunk, volt mindenkinek ellenőrzője és én voltam a tanító néni. Kira reakciója meglepett, mert akkora sírást rendezett egy magaviseletéért kapott fekete pontért, hogy majdnem összeszaladt az utca, aztán persze kijavította. Szonja is elmesélte a tegnapot, miszerint mondta neki, az óvónéni, hogy Tibor az apja, mire ő mondta, hogy nem, mert anya nem úgy hívja, hanem Tibinek. Egyébként meg mindenre válaszolt, a hónapokat kivéve, mert mondja-mondja, de nem sorban és mindenképpen meg akarta tanulni, meg különben is írjak az óvónéninek. írtam, kb. annyi volt a lényege, hogy a gyerek nem hülye, hanem gyerek, ha fontosnak tartja, hogy tudja a hónapokat tanítsa ő meg vele. :) Aztán persze elmondta, hogy igazából gyógyszerész szeretne lenni és kipróbáltam azt is, hogy milyen ellentétpárokat tud, minden megy, sőt olyan extrákat is vágott, hogy szárazföld-óceán, négyzet-rombusz :) 
Ma délután megkaptuk a tejszínhabra a  cseresznyét is Kira elkezdett hányni, úgyhogy holnapi ovi és meló lemondva. Remélem gyomorrontás, a pirítós-tea egyenlőre még benne van és alszik. 
Na ugye, hogy ennél csak jobb jöhet a jövő héten? :)

Betegen is pusszantás

Belealudt az esti mesébe, na de hol ?:)

1 megjegyzés:

gneke írta...

Ha nagyon gonosz lennék akkor akkor azt írnám, hogy azért olvaslak, mert nálatok mindig szarabb valami mint nálunk.
De hogy veletek tényleg mindig történik valami!
Jobbulást Kirának, Szonja pedig olyan talpraesett, hogy megállja ahelyét a suliban, efelől kétségetek nem lehet.
A harmadik: direktben nem is szoktak normális helyeken ilyen kérdéseket feltenni. Pl az oviban van az az egyéni fejlesztő lap, szeptemberben-januárban-májusban nézik a gyerekeket. De mindig elmondták még nekünk, hogy sosem úgy van, hogy pl mutasd meg a fülcimpádat, vagy mit jelent az hogy asztal alatt, hanem játék közben derül ki, hogy tudja-e vagy sem. Még szerencse, ha két óvónőből egy normális akad.