Garami kisasszonyok...

akik éppen mindketten édesdeden alszanak, komolyan mondom, mint valami Csipkerózsika álom. Bundás az előbb röhögött, hogy mindenütt gyerek van:) Szóval ők ketten, ez a mai poszt, mert mindenképpen külön posztot érdemel. Hihetetlen módon hiányzott Szonja, így nem volt kérdés, hogy bejöjjön hozzám, vasárnap mellett döntöttünk, de megmondom őszintén vagy 35x hívtam Bundást, hogy hol vannak már?! Aztán megjelent a kis szöszi buksija és már repült is felém, újabb bőgés jött. Kereste picibabát a hasamban, aztán amikor kitoltam neki megmutatni, nem győzte simogatni, puszilgatni, szeretgetni és bújni. Torokszorítóan szép pillanatok voltak. Picibaba meg csak pislogott rá érdeklődve, hogy ki ez a kócos szöszi, aki engem macerál. Olyan hihetetlenül nagy mellette Szonja, éles a kontraszt és a cselekedetei is. 5nap alatt itthon teljesen elhagyta a pelust, biza éjszakára is, mert ő már nagy nővérke, akinek kistestvére van, Szonja rang szerint "Picibaba Tesó Gajami Kija baba". Persze vannak apró kis történések, miszerint azért mégiscsak sok(k), hogy húgi nem hajlandó vele épitőzni és nem eszik sajtoskiflit ha egyszer éhes. Rendesen bevontam a nagylányt a munkálatokba, lelkesen pelusozik, jól bedobta magát a tesó a hozott ajándékkal is. :) Itthon engem virágcsokorral várt, újabb bőgés, majd otthagyott és rohant a kiságyhoz megnézni a testvérét. Mérhetetlenül büszke vagyok rá és remélem, hogy mindig megmarad ez az idill, a szürke esőbe ez a rózsaszín köd, ami körül vesz minket. Délben velem aludt el, úgy, de úgy szorítja a nyakam és ébredésekkor már nem azt halljuk, hogy anya-apa, hanem Picibaba? és már csattog is be hozzá...jó ezt megélni...