ühüm, dedeede, hajnal fél kettőkor. Mégis mikor máskor?:) Tegnap kipenderítettek minket a kórházból, de csak szépen sorjában...
Először is, nagy köszönet Náncsinak és Citromnak a blog vezetéséért, még ha nem is sikeredett nagy igaz tv híresre :)
Köszönjük mindenkinek a jókívánságokat, a kommenteket, telefonokat, sms-eket, egyszóval mindent, nagyon-nagyon sokat jelent/jelentett.
Kezdjük akkor csütörtöktől:
Szerdán éjszaka nem sokat aludtam, ha mégis, akkor tuti valami orbitális baromságot álmodtam. "Természetesen" sík egy tiszta idegként indultam el reggel, és biza' amikor Szonját otthagytuk a szüleimnél, még a mécses is eltört, nem csak nálam, de a nagylányomnál is. A kórházba érve kissé vicces szitu alakult ki, ugyanis a nőgyógyászati részre már nem tehettek, mert mindjárt szülök, a gyerekágyra pedig még nem, hiszen még nem szültem meg. Ezen egy röpke félórát elmélázott a személyzet, majd a doki közölte, hogy akkor szülőszoba és nst, ennek fényében kiderül, hogy mikor dobnak az asztalra. Gyorsan kiderült, hogy még aznap, hiszen Kira ügyesen jelezte, hogy meg akar születni, elkezdett fájni a hegem. Rózsika néni, egy tüneményes szülésznő kezelésbe vett, kiküldött még pár papírért Bundáshoz, akit Szonja és akkor még pocaklakó Kirakeresztapu támogatott.(Őszintén megmondva nem tudom melyikük votl idegesebb, én ekkor már hót' nyugodt voltam) Visszafelé becsengettem a szülőszobára, ahol Rózsika néni közölte, hogy "ne csengess drága, Te itt laksz":)
Itt vettek érdekes fordulatot az események, kísértetiesen előhozva Szonja születésének eseményeit. Az orvosom ismét ott volt, én egyetlen szülőszobásként szintén nem találtam jobb programot, a műtős team azonban igen, legfőképp pedig az anesztes. 2.5 órát vártunk, jelzem ezalatt Bundit leküldte többször cigizni, telefonálgattam, fecsegtünk.Hites uram ha ideges, mindig hülyeséggel és humorral próbálja leplezni, szerintetek, mennyire lehetett az ha csúcsponton oxigénmaszkal a fején hörögve fetrengett, miközben én a szülőágyról fényképeztem?:) Az itteni fotózkodás egyébként az utolsó pocakosképről (is) szólt. Harangszóra jöt a telefon, hogy készül a műtő, naná a dokimnak déltől uh-java, kb 150 beteg várt rá. A legfontosabbakat megcsinálta és 3/4-1-re ért be a műtőbe. Ha ő ott van biztosan nem történik meg, hogy az anesztes 5x szúrja meg a hátam, közölve, hogy hájas a gerincem és közben forgatja bennem a tűt, közben odasziszegtem a műtősfiúnak, hogy b+ nekem legalább van gerincem, de ennek. Ennek eredményeként felment a vérnyomásom, mint később kiderült ez volt a szerencsém, ugyanis az asztalon a béjbi elnyomta a főerem és elkezdtem szédülni, hányingerem lett, még annyit tudtam kinyögni, hogy el fogok ájulni. Mondanom sem kell, az anesztes doki leszarta, engem pedig az idegesített, hogy így velem és nem a gyerekkel fognak foglalkozni.Ellenben az anesztes asszisztens lazán (engedély nélkül) belémnyomott egy szurit, a műtősfiú elmozditotta az asztalt, a műtősnő fellocsolt és ment is a buli, jobban lettem. Az anesztes doki pedig az "alattvalói ellenszegülésére" otthagyta a műtőt, leszartam,de komolyan. szeerncsém volt a profi személyzettel. Ráadásul az érzéstelenítése se volt tökéletes, mert a gyomorszájam és a szegycsontom ki akart szakadni a helyéről. A kicsi ziccer után életem második legfontosabb eseménye is megtörtént 2010. május 27.-én 12.23-kor, kiemelték a kicsi Kirát, aki éktelen üvöltéssel köszöntött mindenkit. Több meglepetést is okozzott, egyrészt kisebb babaára számítottak, másrészt gyönyörű rózsaszín volt a bőre, sehol magztamáz és egyéb cuccok. Valamint olyan éhes volt, hogy a "odavigyázz milyen dzsukel kiscsaj, mindjárt leharapja a csecsemős ujját" vagy "ez kosaras lesz 55 centi apám" "Tibor ezt a gyereket maga a száján köpte ki". Nagyon gyorsan odadaták, majd már a szobámban úja levetkeztették és rárakták a mellkasomra, rögtön szopizott is. Mi meg össznépi bőgést rendeztünk, még Modi mama is, a csecsemős, akinél Kira született és milyen fura az élet, akinél én is születtem majd 34 évvel ezelőtt.
Nem tudom elmondani, át- vagy visszaadni azt amit érzek, hogy itt van ez a pici lány, aki visszaadta miden hitemet, hogy itt van a nagy lányom, aki ölelgeti-puszilgatja a tesót, hogy itt van Bundi, akit megajándékozhattam velük...csoda a születés...az ég a földdel összeér...ahogy mi 4-en is örökre összetartozunk...köszönöm a Jó Istennek...
Először is, nagy köszönet Náncsinak és Citromnak a blog vezetéséért, még ha nem is sikeredett nagy igaz tv híresre :)
Köszönjük mindenkinek a jókívánságokat, a kommenteket, telefonokat, sms-eket, egyszóval mindent, nagyon-nagyon sokat jelent/jelentett.
Kezdjük akkor csütörtöktől:
Szerdán éjszaka nem sokat aludtam, ha mégis, akkor tuti valami orbitális baromságot álmodtam. "Természetesen" sík egy tiszta idegként indultam el reggel, és biza' amikor Szonját otthagytuk a szüleimnél, még a mécses is eltört, nem csak nálam, de a nagylányomnál is. A kórházba érve kissé vicces szitu alakult ki, ugyanis a nőgyógyászati részre már nem tehettek, mert mindjárt szülök, a gyerekágyra pedig még nem, hiszen még nem szültem meg. Ezen egy röpke félórát elmélázott a személyzet, majd a doki közölte, hogy akkor szülőszoba és nst, ennek fényében kiderül, hogy mikor dobnak az asztalra. Gyorsan kiderült, hogy még aznap, hiszen Kira ügyesen jelezte, hogy meg akar születni, elkezdett fájni a hegem. Rózsika néni, egy tüneményes szülésznő kezelésbe vett, kiküldött még pár papírért Bundáshoz, akit Szonja és akkor még pocaklakó Kirakeresztapu támogatott.(Őszintén megmondva nem tudom melyikük votl idegesebb, én ekkor már hót' nyugodt voltam) Visszafelé becsengettem a szülőszobára, ahol Rózsika néni közölte, hogy "ne csengess drága, Te itt laksz":)
Itt vettek érdekes fordulatot az események, kísértetiesen előhozva Szonja születésének eseményeit. Az orvosom ismét ott volt, én egyetlen szülőszobásként szintén nem találtam jobb programot, a műtős team azonban igen, legfőképp pedig az anesztes. 2.5 órát vártunk, jelzem ezalatt Bundit leküldte többször cigizni, telefonálgattam, fecsegtünk.Hites uram ha ideges, mindig hülyeséggel és humorral próbálja leplezni, szerintetek, mennyire lehetett az ha csúcsponton oxigénmaszkal a fején hörögve fetrengett, miközben én a szülőágyról fényképeztem?:) Az itteni fotózkodás egyébként az utolsó pocakosképről (is) szólt. Harangszóra jöt a telefon, hogy készül a műtő, naná a dokimnak déltől uh-java, kb 150 beteg várt rá. A legfontosabbakat megcsinálta és 3/4-1-re ért be a műtőbe. Ha ő ott van biztosan nem történik meg, hogy az anesztes 5x szúrja meg a hátam, közölve, hogy hájas a gerincem és közben forgatja bennem a tűt, közben odasziszegtem a műtősfiúnak, hogy b+ nekem legalább van gerincem, de ennek. Ennek eredményeként felment a vérnyomásom, mint később kiderült ez volt a szerencsém, ugyanis az asztalon a béjbi elnyomta a főerem és elkezdtem szédülni, hányingerem lett, még annyit tudtam kinyögni, hogy el fogok ájulni. Mondanom sem kell, az anesztes doki leszarta, engem pedig az idegesített, hogy így velem és nem a gyerekkel fognak foglalkozni.Ellenben az anesztes asszisztens lazán (engedély nélkül) belémnyomott egy szurit, a műtősfiú elmozditotta az asztalt, a műtősnő fellocsolt és ment is a buli, jobban lettem. Az anesztes doki pedig az "alattvalói ellenszegülésére" otthagyta a műtőt, leszartam,de komolyan. szeerncsém volt a profi személyzettel. Ráadásul az érzéstelenítése se volt tökéletes, mert a gyomorszájam és a szegycsontom ki akart szakadni a helyéről. A kicsi ziccer után életem második legfontosabb eseménye is megtörtént 2010. május 27.-én 12.23-kor, kiemelték a kicsi Kirát, aki éktelen üvöltéssel köszöntött mindenkit. Több meglepetést is okozzott, egyrészt kisebb babaára számítottak, másrészt gyönyörű rózsaszín volt a bőre, sehol magztamáz és egyéb cuccok. Valamint olyan éhes volt, hogy a "odavigyázz milyen dzsukel kiscsaj, mindjárt leharapja a csecsemős ujját" vagy "ez kosaras lesz 55 centi apám" "Tibor ezt a gyereket maga a száján köpte ki". Nagyon gyorsan odadaták, majd már a szobámban úja levetkeztették és rárakták a mellkasomra, rögtön szopizott is. Mi meg össznépi bőgést rendeztünk, még Modi mama is, a csecsemős, akinél Kira született és milyen fura az élet, akinél én is születtem majd 34 évvel ezelőtt.
Nem tudom elmondani, át- vagy visszaadni azt amit érzek, hogy itt van ez a pici lány, aki visszaadta miden hitemet, hogy itt van a nagy lányom, aki ölelgeti-puszilgatja a tesót, hogy itt van Bundi, akit megajándékozhattam velük...csoda a születés...az ég a földdel összeér...ahogy mi 4-en is örökre összetartozunk...köszönöm a Jó Istennek...
4 megjegyzés:
Bundi de zsibbadt:DDD
Az első kép a legszebb és legmeghatóbb!!!!!
Drága Lili szívből gratulálok mégegyszer és ahogy ígértem, nincs több pocakfotó kérés, most jön a kéééérek még több Kira képet és még több Szonja+Kira képet!!! :)))
Vicces Bundid van! :)
Drága Lilli!
Tűkön ülve vártam a beszámolót, és a többit is várom. Remélem kicsi lányaid engedik majd. Bundi nem egyszerű csávó:-)))) Egészségügy no comment....Örülök, hogy most nem vagy a császár miatt olyan "depis", mint anno Szonjusnál. Mégegyszer kívánok sok-sok erőt, boldogságot, tejcsit és kíváló egészséget a családod Összes tagjának. Remélem a sorsom továbbra is a te sémád alapján fog továbbhaladni:-)
Sok-sok puszi Szilva78 és Mesike
Nagyon szépek vagytok! Gratulálok mégegyszer ehhez a szép családhoz! Puszi.H-S. Edina
Megjegyzés küldése