Öreganyád szivatóval indul...

Van nekem a nagyobbik jányom, a Szonja, a két éves beste, de tényleg, mondom Neked, ott van a huncutság a szemibe. Egyre kitanultabb a kis törpéje, hinnye a felmenőit, hogy ezt hagyták örökül rá. Namármost vegyük azt a pöppetnyi (szépség)hibámat, hogy reggelente nem vagyok beszámítható. Na nem azért, mert dáridózok iccaka, sőt még a kissebik még szopós kölköm se ébresztget, egyszerűen reggel hét az nekem még sehogy nem pitymallat. Namost a huncut kékszeműm mondanom sem kell, ilyenor követi el legnagyobb disznóságait és napról-napra kreatívabb. Ma pl közölte, hogy öreganyám csinálok Neked reggelit, erre hümmögtem valamit félálomban, amit ő erőteljes igennek vett és kb 5 perc múlva megjelent egy kelesztőtállal, amit felismertem benne az a tojás,úgy 8db, tej, babérlevélés valami felismerhetetlen maszlag, így klotyómanónk bőven reggelizett. Gondoltam ha már úgyis kivert kutya lettem a fürdőszobába bedobok egy mosást, sitty-sutty, fatekenő hijján automata mosógép, duruzsolt is. Cirka 1.5 óra múlva állok a gép felett és minden egyes ruhadarab papírzsebkendős, már éppen azon morfondíroztam, hogy amúgy parasztosan mostantól kicsapjuk, amikor is jött ama szög, meg a postás, de ez a történet folyását tekintve lényegtelen. Hogyugyebár én itten gyerekruhát mostam, ő meg akármennyire az okos a 3 hónapos éngyerekem nem fújja ki az orrát egyedül és nem vágja zsebre a cuccost. Gondoltam amig agyalok újramosom a göncöt, mert nagyon cefetül nézett kim, emelem az öblitősflakont, erre dedem sprintel ki, hinnye. Letekerem, önteném, erre kifigyel vagy 30 biztonsági fültisztító a flakonból..khmm....szóval innentől szűrten használjuk az öblítőt is. ded meg kapott egy sarokba állitást, mert direkte szívatja a zanyját, erre mit csinál az ebadta, táncol vazzeg a sarokban, mondom nagyon mérges vagyok 3-ig számolok, hagyd abba, el is kezdtem 1-2-3, erre mit válaszol 4 és 5 és vigyorog. Vááááááááááá itt akartam indulni a hátsó kertbe ásni a sírom. de nem oda Buda, hogy én feladjam, később rájöttem, hogy dede. Elmentünk a jánynak bugyingót venni, mert hasba vállas, mint a pók és kinőtte őket. Azt a cirkuszt banyek, még a kinai eladónak is kikerekedett a szeme. Mondom Szonja, nem mindegy, hogy Miki egér vagy Hanyi Istók van rajta, úgyse látja senki. nem volt mindegy, duplaáras Miki egér kellett a nyunyujára, meg táncikálás a kisfiúbábbal. Mondjuk a kisfiúbábon elgondolkoztam, hogy ott hagyom cserébe, csak má' kicsit kopott volt a kölök feje, mármint a bábé. Pedig lehet jobban jártam volna, mert az legalább tuti konfekcióméret nem úgy mint Garami kisasszony. Aztán bementünk a bababoltba, szentül megígérte az összes teletubbies figurája lelkére, hogy ha veszek neki figurás csőrös poharat potom 800ft-ért, akkor ő biz abból kakajózik, áááá mondom szívat. Én hülye meg vettem, itt figyel a polcon, ded meg horpaszt karöltve a cumisüvegével, lúzer az öreganyja....merthogy közölte, hogy öreg vagyok azért fáj a hátam, nem ecseteltem neki, hogy szerintem meg azért, mert 3. éve szoptatok és ez több, mint szívás a hátamnak. Mondjuk a barátnőm megvigasztalt, hogy összementem a szülés óta, hagyott 2 percet örömködni, csak aztán mondta el, hogy csak a hátam és az is csak azért, mert egy merő görcs és összehúzta, na ilyenek a barátaim, ennek folyamodványában az ellenségeimről nem akarok tudni. Sőt azt sem akarom tudni, hogy mi vár rám még a héten, és,hogy mikor esett el Buda, úgy két órája, amikor is ded ártatlan arccal fésülni kellett és közölte, hogy fújjok rá (van nekem olyanom hajmosás utánra), de nem az volt, hanem seggreesik mostmá a légy rajtam és tükörfényes a hajam, meg citromillatú, ühüm be lettem clinelve...ne próbáld ki, szerintem a maciméz jobb lett volna, de azt már észrevettem a kezében...amúgy meg hideg van hajat mosni...de a kényszer nagy úr... "azé' kár, hogy a régi dolgokból (mint egyhelyben fekszek és édesen nevetek anyára, a hangsúly tedd a fekszekre és egyhelybenre) nem maradt semmi:)"

(Front)érzékeny

Most nem azé', hogy rögtön orvosmeteorológussá léptessem itt elő magam, de kivagyok ettől az időjárástól. Leginkább csal aludnék, ha ezt kisebbik lányom is így gondolná. Szonja alszik, Bundi alszik, fűnyírás helyett, egyszer már kiment, gondolta, had nőjön még 2-3 órát. A Kicsi meg élénken diskurál a macis sötétítőfüggönnyel és nagyon úgy néz ki, hogy nem 2 perces mondanivalója van. Én meg próbálom ébren tartani magam, mert, hogy nézne már ki, ha elaludnék én is, kicsin y dedünk meg egyedül lenen fenn macik garmadára. Szóval itt6 nagy magányomban éppen azon morfondíroztam, hogy azért régen nem volt ilyen. A tél az tél volt, a nyár meg nyár. Nem kétverziós, hogy 40fok és hőguta vagy 20 és szakadó eső. Mondjuk napi váltásban, jövő hétre meg éjszakára 5 fokot mond, jham, szeptemberben nem csak az iskola kezdődik, hanem a tél is?! Mi lesz a vénasszonyok nyarával??? A szürettel? Az ezerszínű ősszel???A gesztenyevadászattal??? A fenti képet talán két napja készítette Bundi a teraszunkról, olyan szép volt a naplemente, égővörös. Aztán arról beszélgettünk, hogy valamit nagyon elcsesztünk. Földrengés, hurrikán, árvíz, jégverés és sajnáljuk magunkat nagyon, igen én is. Közben meg ha belegondolunk a természet büntet, mindazért, amit mi követtünk el ellene. Azt hisszük, mi emberek,akik megjártuk már a világűrt is, mindent megtehetünk, aztán jön a víz vagy bármi más és körömnyire zsugorit össze, tajtékozva mutatja meg ki az úr. Nagyon elrontottuk és adjuk is tovább ezt a mintát, mert egy fecske nem csinál nyarat, én hiába mondom a gyerekemnek, hogy nem szemetelünk, meg válogatva gyűjtjük, ha a 40. csokipapírt görgeti előtte az utcán a szél. Az apja is hiába komposztál a hátsó kertben, ha a kertszomszéd egy vashordóban égeti a gumit. Egyszer mindenért meg kell fizetni, hát most itt az idő. Fáj a fejem, igen biztos a front, de azt hiszem én inkább a természettel szembeni emberi tiszteletlenségre vagyok (front)érzékeny...

Aranyköpés, hogy vidámkodjak is egy kicsit:

Hajnal 5, Szonja bújik: "Anya fáj a pocakom....üres....hozol egy kis kakaót, az meggyógyítja" - úgyhogy gyorsan a gyógyulás és az alvás útjára léptünk. :)

3 hónap....

Három hónappal ezelőtt viharos-árvizes idők jártak felénk...három hónappal ezelőtt pihentem és ismerkedtünk a kicsi lánnyal. Akkor még csak sejtéseim voltak arról milyen lesz az élet négyesben. Hazudnék ha azt mondanám a kezdet nem volt nehéz, mert nagyon az volt, főleg, hogy mindhárman betegek voltunk. Lassan már kezdünk belejönni, mint kiskutya az ugatásba. Látom már milyen egyéniség, tényleg igazi kis buddha, szereti a nyugalmat és a csendet. Épen a pihenőszékben alszik, miután Szonja 30x felébresztette és ez ugye kinek tetszene, bőgött egy sort, majd elmagyarázta, hogy neki csend kell, vágjam már és rötyögve elaludt. Voltunk 3 hónapos vizsgálatokon is, az injekciónál csak kicsit legörbült a szája, 6200gramm és lehet túl sokat fürdetem, mert összement 1cm-t:) legalábbis a két hónapos méréshez képeset. Mindig rötyög,csak akkor nyűgös ha éhes, tele a pelus, vagy fáradt és valami miatt nem tud elaludni. Igazi hátonfekvő, azon nevettem, hogy hátul kikopott a haja, mint akinek tolatólámpája van, hason persze nyekereg. Az alvására nem panaszkodhatok igazán jó alvó, este nyolctól reggelig húzza a lóbőrt, akkor feltankol és alszik tovább 10-11-ig. Délután alvása már változó, nő, egyre többet szemlélődik, rácsodálkozik a világra, olyan jó ezt újra átélni. Apaimádó, mihelyt meghallja a hangját már repked is. Mindkét oldalra forog, ülne fel, szerintem csak a méretes hasa miatt nem fordul még át teljesen. Minden rezdülésre figyel, mindenkivel kokettál, de hármunkat mindig gőgicsélve és szájtátva követ. Tényleg megkettőződik a szülői szeretet, sokszor elmondom ő a bónusz nekünk, az ajándék, ami újra és újra bizonyítja, hogy bármennyi idő eltelhet mindennek célja és oka van, csak ezt ott és akkor nagyon nehéz megérteni. Annyi mindennel lennénk szegényebbek ha ő nem választott volna minket. Néha úgy futnak össze emberek, szálak sorsok, hogy észre sem vesszük a védőhálót, ami körülölel. Jó érzés tudni, hogy ők ketten, a lányaim itt lesznek egymásnak, együtt nőnek fel, együtt fognak sutyorogni a fiúkról és remélem megérem majd, hogy tologatom az unokákat. Tudom előre szaladtam, de úgy szaladt el ez a három hónap, olyan könnyedén lett a triónkból, tökéletes négyes, úgy nőnek a lányok, hogy érzem elszaladnak majd az évek. Közben meg várom, hogy ez a kis ujjat cuppogtató, mikor fog felülni, mikor adja vissza nővérének azt a sok-sok puszit és mikor fognak először igazán játszani. A nagy várakozás közepette pedig bőszen imádom, ahogy eddig Kisgombóc megmutatja az anyaság legszebbik oldalát, itt már nincs elsőgyerekes para, átsírt tehetetlen aggódó mérlegelés, orvoshoz szaladás. Itt "csak" szeretet van, nagy-nagy szeretet és ölelések, összebújás, tokapuszilás, kis lámpás ő nekünk, a Nagy utat mutat, tanít, a Kicsi pedig a hazaváró gyertyaláng az ablakban...

Videnyó egy mélylélektani analizisről :)

Helyből ugrok 5métert, vazzeg....

Gondolom az egyik kép magyarázatra szorul, hát ennek köszönhetem szöcske mivoltom és hogy ma reggel majd kivittem a konyha közfalát mindenestől. Nyugis kis reggelünk volt. Apjuk elment dolgozni, Kira ahogy a kép is mutatja, merőlegesen kispárnájára édesdeden aludt a kiságyban, egyszerűen gyönyörű ez a gyerek, most nem azé', hogy az enyém:) Szonja pedig engem ébresztgetett már 7-től. Nem tehetek róla, a halálom a koránkelés. Mivel tegnap este pizzát sütöttem és ottmaradt a tepsi ésatöbbi, tudom hanyag háziasszony vagyok, de jól elhúzom a konyhát leválasztó boltív függönyét és kész. Szóval mivel anyukám mára bejelentkezett vizitre gondoltam kivakarom magam az ágyból és betöltöm a mosógépet, valamint elmosogatok, amíg legkisebb családtagunk húzza a lóbőrt. Éppen elmélyülten vakartam az odaégett sajtot a tepsiről a mosogatóban, amikor is nézek oldalra és kicsit lefelé és hót csendben ott áll előttem egy fekete csuklyás törpe. Egy k.. nagyot sikítottam és olyat ugrottam befelé a tepsit kiejtve kezemből, hogy még a szomszéd kutya is sokkot kapott, nem csak én az ő sípoló labdájától. A gnóm meg velőt rázó röhögésbe kezdett. A csuklya pedig a fekete nadrágom egyik szára, amit a kanapén hagytam. Komolyan mondom engem így két éves még nem szaratott be. Mondanom sem kell, hogy a kicsi is felébredt az akciómra, úgyhogy vége is lett az idillnek. Szomorúan rájöttem, hogy kigyót melengettem a keblemen, aki azóta mindenütt ijesztget és röhög. Azért az ugrásom még így 30 felett is jó teljesítmény volt na...:)

"Menjünk ojiba"

Ma meglátogattuk Szonja leendő óvodáját. Teljesen felújitva, tele fajátékokkal. Annyira vágyott már menni, annyira szeretné. Megígértem, így hát elsétáltunk. Először a kinti játékokkal játszott, szaladgált, örömködött. Majd felragyogott a szeme, amikor megkérdeztem bemenjünk-e?Rohant előre 2m-ként megállt és vissza visszaintett, hogy menjek én is. A dadusok kedvesen fogadtak, megmutattak mindent és biza csak 2-3 percig tartott a kis kéznek a kezembe simulása. Az óvodavezetőnél már közölte, hogy "Szonja vagyok Gajami és jöttem ojiba". Édes volt nagyon. Megbeszéltük, hogy csak jövő szeptemberben kezd, mert igaz áprilisban 3 lesz, de kb 1 hónapot járna, aztán itt összevonják a két óvodát egy nagy csoportba. A fejlődésének pedig jobb lenne ha megszokná az óvónénijét, aki 3 évig vele lesz, a csoportszobát és a társait. A nagyobbak és az ott dolgozók a következő jelzővel illették "cuki a kis fürtös, olyan ennivaló". Aztán játszott a gyerekekkel az udvaron, azt se tudta merre fusson, kivel szaladjon. Ragyogva rohant, játszott, csacsogott, csak úgy lobogtak a fürtjei. Egész idő alatt 1x nézett oda és közölte nagy boldogan. "anya játszok a gyerekekekkel". Kira már jelezte, hogy éhes, így próbáltam hazanavigálni Szonját is. Jött ő de közben duruzsolta maga elé, "nem akajok, nem akajok", közben elmondta neki az óvónéni, hogy bármikor felmehetünk játszani. Azzal aludt el félálomba, hogy még odaszuszogta nekem, hogy "anya ugye holnap is megyünk ojiba."
Olyan ambivalens érzéseim vannak, egyrészt dagadt a mellem és nem csak a tejtől, hogy ennyire ügyes életrevaló, hogy így feltalálja magát, hogy haza sem akar jönni. Mindenki azt hitte jövő héten már megyünk a beszoktatásra...A másik oldal, az én kis nemisolyanrég még rám szoruló, nélkülem élni nem tudó kiscsomagom, önálló lett. Elindult a leszakadás a leválás, senki nem mondta nekem, hogy ilyen kutyanehéz lesz. Tudom-tudom még van egy évünk együtt itthon, de akkor is. Nem lehetek majd mindig mellette, ahogy eddig, nem védhetem meg amikor bántják, nem én fogom letörölni a könnyeit, nem az én ölembe bújik majd vigaszért. Nem fog itt csacsogni egész nap, nem nekem szórja majd a maszatos puszikat és mosolyokat. Kilép az életbe, amit ma megízlelhetett és tetszik ám neki. Remélem jól csinálom és sok-sok hasznos útravalót kap, őrzöm-védem a szeretethálónkban, de tudom, hogy tapasztalnia kell, mert ez az élet rendje. Az, hogy ki fog sirni az óvodázással, már nem is kérdés számomra, tudom, hogy én fogom nehezebben venni a kis fióka első szárnypróbálgatásait és kirepülését. Olyan hirtelen lett olyan nagy az én Kicsi Kincsem... szeretem nagyon a (majdnem) ovist.

Hossssszzúúú hétvége

Az a helyzet, hogy ez a hétvége nekünk kicsit macerásra sikeredett. Első körben azt terveztük Bundival, hogy most mi akkor 3 napot itthon fogunk láblógatni. Aztán meg.....kitaláltam, hogy 20.-án menjünk el anyuékhoz és nézzünk szét szülővárosomban, mert itt kb a koszorúzáson és a misén kívül nem volt semmi. Mondjuk mire összeszedelőzködtünk, egy óra volt, így jár az aki iccaka főz és vadászik. A főzés az nem volt extra, ellenben a vadászat...:)Szóval 3 éjjel én már lesben voltam. A nappaliban és a gyerekszobában álmennyezetünk van, ergo Bundi 30cm-el a plafontól megalkotta, na ezen a nikecelen kapart valami és futkosott. Bundi miután minden éjjel ébresztettem, ugyanis a kis lakónk éjfél körül kezdett el bulizni, közölte, hogy ez egy bogár, csak visszhangzik a nikecelen és különben is ő nem hall semmit és visszahanyatlott a párnájára, szerintem azt már nem hallotta, hogy akkor ez kb legalább egy kg-os bogár. Szóal az éjszakáim úgy teltek, hogy lestem az álmennyezetet, hogy mikor rágja át magát a szörny vagy esik a nyakamba vagy valami. Aztán reggel közölte Bundi, hogy a spotlámpák mellett nem jut fel semmi, amúgy meg lezárt a dolog, ekkor közölte Zita barátnőm, hogy ő látta a tv-ben, hogy ahol egy grafitceruza hegye befér, ott befér egy patkány is. A picsába a gumipatkányát, kell ennek a Zitának annyi természetfilmet nézi amúgy. Szóval péntek hajnal kettő, jött a szörny és járt körbe-körbe. Felébresztem Bundit, gondoltam amig vadászik, addig elmegyek wc-re. Kilépve a budiból, a következő képet látom. Bundi egy szál malackás pólóban áll egy sarki spotlámpa alatt a konyhai stoki tetején és önelégült fejjel fúj be a lámpa mellett Chemotoxal, mire a (szerinte) bogár, vinnyogva elszalad. Namármost, mondtam neki, hogy ultragáz, hogy a nővére biosztanár, ő meg majd 40 és nem tudja, hogy nincs az a bogár, ami vinnyog. Az én verzióm az, hogy szemen fújta a rágcsálót, aki jobb esetben megdöglött, erről majd értesülünk a rothadásszagból, rosszabb esetben éppen bosszút forral a könnygázos fószer ellen. Mindenesetre a hites uram k.... elégedett magával,hogy ezt is megoldotta. Mondjuk azóta ő alszik a gyerekszobába, így nem tudom van e még felső szinti albérlőnk vagy sem. Szóval ez volt a kialvatlanságunk és a késői indulás oka, aminek következtében a lányok nem aludtak, Szonja extranyűg volt, de azért az ugrálóvárból nem tudtam kiimádkozni. Este értünk haza, kompletten kidőlt a család, szerintem anyámék is., mert amíg mama Szonjával táncolt, addig papának Kirát kellett szóval tartani.:) Szombaton Bundinak be kellet menni dolgozni, ennyit erről, én meg kimentem a lányokkal a piacra, mert egy srác ígért munkavédelmi kobakot és férfierő híján nekem kellett elhozni. bakker, azt nem mondta senki, hogy 12db, még le is alkudtam nekik, de 12db kb egy hamvasba fért bele, + babakocsi + két gyerek+35fok. Ügyesen fogadtam egy ürgét a kocsmában, aki 1 sörért levitte a telephelyre, a jelzem dugipénzemből megvett szarokat, erre röhögve hív Bundi, hogy oké, hogy jó sokat vettem, de észrevehettem volna, hogy a csákó közécsempészett egy rohamsisakot:) A főnöknek azt mondtam ma, hogy vagy kifizeti a carjait, vagy felvesz munkavédelmisnek a céghez, de az neki kicsit sokba fog kerülni. Kettőkor hazaért Bundás, de valami titokzatos oknál fogva mindenki most akarta megnézni ujjszopó dedünket, így gyakorlatilag este 9-ig egymásnak adták a kilincset. Volt egy 3 éves kislány is, aki nem beszélt, ellenben helyzeti erőfölényét látva Szonja túrórudi megvonáson van, komolyan mondom rendesen szuszog ez a gyönyörű arcú kislány és az én pufifánkom szopott gombócnak tűnt mellette, fél kiló linzert percek alatt tüntetett el, komolyan sajnálom, hogy evést és csokihalmokat jelent neki a szeretet. Vasárnapra teljesen kipurcantunk a 2 napos "pihenő" után, úgyhogy komolyan mondom tegnap este 8-kor már mind a 4-en aludtunk, mint a tök, ergo én nem hallottam az éjjel a fenti csákót, hogy megvan-e még. :) Szóval ezek vannak minálunk mostanság.

Tudom, hogy fontos az oralitás...

mondjuk lehet, hogy nincs is ilyen szó, hogy oralitás, de úgyis tudja mindenki, hogy mire gondolok. A helyesíró progi mindig moralitást javasol helyette, nade. Szóval az a helyzeti fennforgás van kiccsaládunkban, hogy mindkét jánygyermek orálisan fixált. Jelen esetben mivel még kiskorúak dedeim, nem tudom kezdjek e valamit eme nagy valószínűleg csak számomra orbitális problémával. Részletezve, tegnap egész nap cuclival próbáltam macerálni kettes számú gyermekemet, ugyanis a rengőtokájú kismamlasz megtalálta a hüvelykujját, ujjszopás célzattal. 2 napja úgy néz ki mint batman, vagyis álarcot visel, egyik kéz hüvelykujj szájban, nyitott tenyérrel meg felfelé igyekszik kinyomni egyre kékülő szemét. Ez még nem elég, mert ellentétes kézzel és szintén nyitott tenyérrel meg a fülét macerálja, így gyakorlatilag két manccsal beborítja az egész fejét miközben hangosan cuppog, majd elalszik és mindkét keze elernyed. Namármost, Szonja 8 hónapig aktívan cumizó egyed volt, majd egyszercsak ideadta egy reggel a cumiját megszabadulva függőségétől, lehet nekem is igy kellene odaadogatnom a csokijaimat, de én dög vagyok és smucig. Rutintalan ujjszopós deddel rendelkező szülő révén kigugliztam a témát, tudom, hogy ezt sosem szabad, de most nagyon nem kellett volna. ÁÁáááá és mégegyszer ááááá ezek megérdemelnek egy dupla áááá--t. Szóval teljes káosz, mert ugye a keze mindig kéznél van, (oké nem vagyok szellemes, de most vészhelyzet van na) másrészt meg sokak szerint ez fixálódhat, én meg látom magam, hogy laposra cumizott ujjú gyermekem még az iskolában is eme végtagját fogja cupákolni. Az, hogy ez természetes és majd elhagyja olyan snassz verzió. Szóval kedves ujjszopó gyermeket nevelő nőtársaim segéljetek már nekem. Amúgy ma kipróbáltam, semmi jó nincs benne megfájdult az ujjam, mondjuk a cumiba se, veszettül nyikorog rajta a fogam, annyira, hogy feláll a szőr a lábamon, ok tudom mondjuk szőrteleníteni kellene inkább, mint ide pötyögni a hülyeségeimet.
A nagyobbik ded, háát kemény dió, nő mindkét értelemben. Namármost, az a csibe, aki beül a rózsaszín kabrióba egy felettébb helyes szöszke mellé és szó nélkül, sőt integetés nélkül rója a köreit, az ne cumisüvegbőől nyomassa már a reggeli és esti itókáját, de tényleg. Azt azért meg kell jegyeznem, hogy semmi kifogásolni valóm nincs a lányom ízlése ellen ugyanis irtó helyes volt a kiskölök, lelkesen beleintegettem a képbe, ő meg lelkesen mutatta a jánynak, hogy arra mennek. magyarul helyre kis magyarázatom van a car fényképre, meg különben is mozgó járművet fotóztam és nem traffipaxal. A kicsiről azért jólsikerült a fotó, mert azt nem én csináltam:) Azért megjegyeztem Bundásnak, hogy a jányom sokkal okosabb mint én, ő kabrióban hurcoltatja a seggét, én se itt tartanék ha annak idején nem ülök be a (libafoszöld) Ladájába. :) Visszakanyarodva dermesztő problémámhoz, le kellene cserélni a cumisüveget, de valami nem csöpögősre, csőrös pohár nem jött be, mert fekve iszik ded, sokszor bele is alszik, ezzel lőttük ki anno az esti cicizését. Tudom gáz, hogy 1 oldalt írok a szop*****-ról, de ha tényleg ezen agyalok 1 napja....

Aranyköpések:
Tegnap Szonja kómás fejjel jön ki reggel a konyhába és konstatálja, az éppen általam leengedett hűtő tartalmát: "semmi van benne".

Tuszkolja cd-t a lejátszóba, miközben hajtogatja, hogy csillagos, mondom, dehogy csillagos. Naná, hogy nem azt akarta mondani, arról regélt, hogy csillogós.

Dackorszak velejárója, hogy nem akar aludni. Vacsorázik, lecsót, közben le le csukódik a szeme, kérem menjünk aludni, közli, hogy "nem alszok, nem alszok neem al.." most már tudom mit jelent szó szerinti és nem átvitt értelemben, hogy belecsapni a lecsóba.

A Garami csajduó vidámkodik avagy i love hungarocell

Nyertem, nyertem nyertem.....

Nem mondanám, hogy eddigi 33 évem során Fortuna nagyasszony a keblére ölelt volna, mondjuk nem is szoktam kisérteni a szerencsém, ergo akinek nincs lottószelvénye, az nagy valószínűséggel nem üti meg a főnyereményt sem. Nade, minap kaptam egy mailt, hogy nyertem, gondolom naponta kaptok Ti is, ilyen olyan út, ect, szóval azt gondoltam mehet ez is a levesbe. Azért megnéztem az oldalt és tényleg bakker, nyertem, ráadásul csupán azért mert regisztráltam, amire nem is emlékeztem. Kérte a hölgy a címem, még ekkor is úgy voltam, hogy cöcö. Aztán ma megállt a futárkocsi és meghozta a nyereményem. Szonja a csomagolásban tobzódott szó szerint, erről majd mindjárt rakok fel egy videót is, én meg annak, hogy nyertem.
Szó mi szó elkapott a gépszíj és a hedonista mivoltom, úgyhogy ma adtam fel szerencsekket, lelkesen kapartam a játszótéren, Szonja a homokot, én meg a kaparós sorsjegyet, nyerte is 800ft-ot. ezzel kaparós tőzsdébe kezdek, szóval holnap visszaforgatjuk a nyereményt:) Majd kiderül, hogy nem-e lett volna hasznosabb elfagyizni. Lehet amúgy, hogy a hitemmel van a baj, valahogy az ilyenekben lúzernek érzem magam, dehát evvan. Pedig afenti képen is látszik, hogy van egy csíkszemű, sárgaöves nagyonvidám szumóbirkózó kisebbikem és egy szerencséjét szenvedélybe oltó és szó szerint pénzkunyeráló játékgépező nagyobbikom. Szóval hazardírozásba kezdtem na, de tétet nem növelünk, annyira azért nem hiszek benne...

UI: MINDENKINEK KÖSZÖNÖM A KÖSZÖNTÉSEKET!!!!

Válság

“Minden valóban szeretetteljes kapcsolatban jelen van az elkötelezettség érzése. Aki valóban törődik más lelki fejlődésével, az tudatosan vagy ösztönösen, de tisztában van vele, hogy a fejlődést csak az állandóság érzetét magában hordozó kapcsolatban lehet elősegíteni. A kiszámíthatatlanságnak az elhagyatás félelmétől kísértett légkörében a gyerekek nem juthatnak el a pszichés érettség fokára.

Egy házasságon belül csak akkor lehet megoldani az alapvető problémákat – úgymint függőség, függetlenség, erőviszonyok stb. – ha a házastársak mélyen tudatában vannak, hogy a küzdelmük nem okozhatja magának a kapcsolatnak a pusztulását.”

(M. Scott Peck: A járatlan út)

A 28. hóforduló

Szonja ma 28 hónapos, ilyenkor már nincs akkora látványa a fejlődésnek, mint az eddigiek során. Nincsenek nagy mély lélegzetű felismerések, egy teljesen más, új dimenzió került előtérbe a húga születésével. Ahogy telnek a négyesben töltött hónapok, szinte minden nap rájukcsodálkozom. Látni az összetartozásukat, ami teljesen más, mint velem vagy az apjukkal, de éppen ugyanolyan erős. Amikor Szonja már már sziruposan duruzsol neki, hogy "szeretlek nagyon nagyon nagyon nagyon", szigorúan 4x elismételve a nagyon szót. Ahogy a kicsi néz rá, ahogy gajdol neki, ahogy vigyorog rá. Szonja igazi kislány már, amiből legfőképp most az éntudata világlik ki. Mindent "akar", csinálni, megélni, utánozni. A felfedezések kora ez a mi 28 hónaposunknál. Keresi a korlátait, amikor pedig megtalálja rögtön elkezdi feszegetni. Két napja nem aludt délután, nyűgös is volt estére, aztán az apja szankciót alkalmazott, ha nincs alvás, nincs bandázás. Délután kiabáltak a csajok, hogy menjen ki, erre gálánsan közölte, hogy nem megy, mert nem akar. Arról, hogy éppen büntiben van, valahogy mélyen hallgatott. Nem mondom, hogy olykor nem fárasztó, hogy dacol, hogy próbálkozik, ugyanakkor hihetetlen édes ahogy ráeszmél a világ nagy összefüggéseire. Még nemrég tartottam kis szuszogó csomagként a kezemben,ma pedig már óvodába készül, igaz azt sehogy nem érti még, hogy csak jövő szeptemberben mehet. Napról napra látom benne az egyéniségét, ahogy a macijával táncol, ahogy vigyorog az emberke, ahogy kiabál, hogy "sziatttok", ahogy a mondataiban felfelé viszi a hangsúlyt, teljesen egyedien, ahogy göndör csigafürtjei rugóznak a fején. Hihetetlen kitartó és eltökélt, céltudatos, ellentmondást nem tűrő olykor, máskor meg cicásan bújik. Igen-igen be kell vallanom magamnak is, egyre inkább látom benne magam, a gesztusaiban, a viselkedésében. A vérében van az irányítás, és fura mód hallgatnak is rá, szeretik, szerintem ezzel még lesznek meccsei, legfőképp Kirával. Új játékokat játszik, gyógyít, főz, babát tologat, rengeteget segit nekem, mindenben. Igazi kislány már az én nagylányom olyan jó leülni és nézni...olyan jó, hogy van ő nekünk...olyan jó, hogy van ő a világnak...

....

“Amikor a sok áldásra gondolok, amit kaptam, téged kétszer számollak.”

Nincs szebb...

...az alvó gyermeknél, tudom sokszor mondtam már ezt, de akkor sincs szebb. Most duplán megtapasztalhatom. A Kicsi, ahogy fejét a vállgödrömbe hajtja, kis teste teljesen ellazul és érzem a szuszogását a fülemben. Vagy ahogy éppen állok a kiságy fölött és nézem, ahogy kisimulnak a vonásai, az a bizalom, biztonság és szeretet, ami benne van egy alvó csecsemőben. Semmi máshoz nem hasonlítható és semmihez sem fogható. Mondhatnám hajnali szopizásokat, amikor csak ketten vagyunk, ahogy hozzámgömbölyödik, ahogy belealszik, ahogy ott a szája sarkába az utolsó csepp tej. Az álmobéli mosolyok, a vigyorogva és nagyokat nyújtózva ébredések. Olyan jó ezt megélni...nagyon szeretem , amikor felébred, kiemelem és a vállamra hajtja a fejét elégedetten sóhajtva.
A Nagy, ahogy hason szuszmákol, tesójától kapott kócos babáját ölelve, szigorúan hányavetin:). Ahogy az esti elalváskor félálomban odatolja a hátát, kezét, lábát, hogy "mégegyszer is" simogassam. Ahogy esti rituáléként még megsimogatja a már alvó húgát a kiságyba csimpaszkodva. A hajnali viharnál, ahogy odabújik az apjához, a rossz álmok utáni nyugtatásnál félig alszik az ölembe kucorogva. Ahogy a délutáni alvás után, komótosan kinyitja az ajtót, majd be is csukja maga után, közli, hogy "felébredtem én" és felmászik az ölembe. Ahogy az egész napos játék után egy pillanat alatt elalszik a kezemet fogva.
Sorolhatnám na, de tényleg nincs ennél szebb és békésebb, szeretetet túlcsordítóbb mint amikor az alvó gyermeket nézheted, simogathatod.

Juhász Gyula: A gyermeket ha alszik...

A gyermeket, ha alszik, simogasd meg
Egy gondolatban, mint bársony virágot,
Mely szirmait bezárta. Boldog éden
Ringatja most szelíden messze, messze
A nap zajától és a föld porától.
Egy nagy aranykaput nyitott ki éppen,
Melyet kerúbok őriznek dalolva
S lábujjhegyen a smaragd rétre indul,
Arany mezőre és ezüst patakra.
Már mosolyog. Már visszatért megint
Oda, ahonnan eljött s földre tévedt.
Előbbi életének társai,
Kis szöszke angyalok közt hancúroz most,
Szivárványszín labdákkal kergetőznek
És jázminokkal verik arcul egymást,
Örök narancsot esznek s nem mulandó
Babákat ajnároznak égi hintán.
Most elhervad a mosoly ajka szélén
S búsan gügyög: kis társai szaladnak
S ő fölbukott az ébredés göröngyén
És földet ért ismét. Már sír az édes.

Ezisazis

Ez olyan zanzásított verzió lesz. Amolyan pro és kontra. Egy csomó apró bosszantó szarság történt velem az elmúlt napokban, ami miatt biza kicsit kiakadtam. Aztán ma kicsit leültem és összeszedtem a bosszúságaim és örömeim, pro és kontra, rádobtam a gondolatbeli mérlegemre, erősen koncentráltam a pohár félig tele van szlogenre és kijöttek a következő számítások.
Ma reggel ismét arra keltem, hogy csengettek, Bundi kollégái, hajnal fél hétkor, hogy ma máshová mennem melózni és ő lesz a sofőr. Pozitív, csak én keltem fel a csengőre a csajok nem. Szonja kapott egy fülbevalót, amit ahogy raktam be a fülébe első blikkre eltörtem, pozitivum, addig könyörögtem az ékszerésznek, amíg meg nem csinálja, nem vállal már munkákat egyébként. Megent bedurrant a fogam, ugyanaz, ami pár hete, pozitívum, még nem dagadt fel nagyon és nem fáj+ holnap dolgozik a fogorvos ha minden kötél szakad. Kira ellen ma merényletet követtem el, kilövettem a fülét, még Valika is remegett, nem szeret piciknek lőni, de ez a kis piliszka csaj, 2x felsírt a csattanásra, aztán elkezdte magát nézegetni a tükörben a vállamról, most éppen a pihenőszékben lógatja a lábát, bírom na, mióta felfedezte, hogy a keze hozzá tartozik, tök boldog, hogy csócsálhatja és nézegetheti. Szonja tegnap nem aludt, olyan hisztit nyomott este, hogy megijedtem, túlpörgött, már-már ventilált, becsaptam a kádba és rányomtam a hideg zuhanyt, rögtön bőgtem egy sort és utáltam magam. Pozitívum 5mp alatt abbahagyta és közölte, hogy köszönöm anya, megnyugodtam, egyszerűen magától nem tudta abbahagyni. Eljutottam pedikűröshöz, mondjuk Szonja is velem,effektíve eredmény a fotón látható. de már nem kell csimmában járnom. Beszart a telefonaksim, de kaptam ma 10 perc telefonbeszélgetést ingyé. Jham és nyertem egy regisztrációval, ezüstkarláncot meg vitaminokat, majd beszámolok ha ide is ér, a vitamin azért is jön jól, mert le vagyok amortizálva, de tényleg, szédelgek és ilynek, pedig eszek én meg ilyesmi, de akkor is. Ma a boltban belefutottam a gyerekkori barátnőmbe kb 15 éve nem láttam és megismert bakker, ájuldozott a csajoktól, olyan aranyos volt. A biztosító akik még mindig nem fizettek kiakaszt, de találtam végre véletlenszerű kapcsolással egy srácot, aki tesz is valamit. Ma kaptam egy levelet, hogy megszűnt a biztosítási jogviszonyom, ergo kirúgtak, bekocogtam a főnökhöz, telefon mindenfelé, téves volt, meg amúgy is, ilyen jó munkaerőt visszavárnak. Szonja ma bepasizott a játszótéren, mondjuk ő osztotta a lapokat, úgy röhögtem, a kiskölök csak menetelt a főnökasszony után. A főfő bónuszok: beleférek az összes jánykori ruhámba, valamint ma fel akart szedni egy pasi, két gyerekkel, dede (mámint nálam vót a két kölök) :)

Besz@rás ez a házassági évforduló...

Tegnap volt a 14., ühüm jól számolod, nem voltam még 20 amikor bekötötték a buksim. Ooolllyan terveim voltak, aztán meg úgy jártam, mint Petőfi, ment a füstbe. Mivel Bundi nagy pipicici rajongó gondoltam csinálok neki vacsira, bepácolom, behűtök egy pezsgőt, édeskettes vacsora. Délelőtt még látszott valami, hogy talán nem illúzió a nyugodt este, annak ellenére, hogy Szonja nem kicsit volt ördög. Nagyon későn indultuk el itthonról, én meg nem vettem észre, hogy pontosan 1 órával csúsztam el, vagyis valaki ellopott tőlem egy órát, csak azt nem tudom hol. Ellenben Kira, mint egy atomóra, követelte a jussát, én meg néztem bambán, hogy miért ordít ez a gyerek?! Lényeg a lényeg, hogy csúszás ide vagy oda, fél3-kor mindketten aludtak. Gondoltam lemosom az út és a mai idegek porát. Kár volt...Kicsi ébred...összefosta magát...Szonja ébred, szintén zenész, ordítva ült a bilin fél óra alvás után. Eltelt egy óra és már én is a kolotyómanónak áldoztam. Ez szünet nélkül így ment, ergo a délután hátra lévő részében vagy a bilit szorongattam vagy a telepakolt pelenkát. Bundást is felhívtam, ő volt az egyetlen ép a családban. Fél hat tájban hangos pelenka és minibugyirotyogásra tért haza. A csajok este 9-kor dőltek ki, én olyan fél10-kor, ruhástól a nappaliban. A pezsgőt nemhogy behűteni elfelejtettem, de megvenni is. A csirkemell békésen ejtőzik a páclében, még a déli nokdelisedény is a mosogatóba figyelt. Normaflort kettőt csapra vághattam volna este, de műanyag üveggel nem illik koccintani, úgyhogy zugivóként lehajtottam egyedül a spájzajtóban állva.
Többször megfogattam már, hogy nem ünneplünk házassági évfordulót, mert sose jön össze. Bundi kedvesen megjegyezte, hogy mit örömködjön temetésen se szokott táncolni. :) A csajok alszanak, én állat meg azt álmodtam, hogy kórházban vagyok és azért nem engednek ki, mert nem adtam hálapénzt a dokinak, erre a horrora fel is keltem, na meg arra, hogy elzsibbadtam a kanapén. A tegnapi nap előnye: ma nem kell főznöm keksz és ropinapot tartunk, Bundinak meg lesz csirkemell, méregtelenített a komplett család, fogytam is egy kilót. Merjétek azt mondani nekem, hogy nem gondolkodom pozitívan!

Idegtépő tulajdonságok

Az az igazság, hogy a rózsaszín cukormázon túl vannak ám idegtépő tulajdonságai is az angyalkáimnak. Kira a 2 hónaposok nyugalmával adja át magát a manipuláció édes érzésnek Vizszintundoritisze van mostanában. Vagyis a popója megérinti a kiságyat és még mielőtt a feje érintené a kispárnáját már görbül is a szája és könnymentes ordítozás veszi kezdetét. Kétnapja felfedezte, hogy tud sikítani, hááát remélem, hogy odébbhajózik eme területről, mert az az igazság, hogy csak ő vigyorog rajta. Mostanában nem kell nagy Sherlocknak lenni annak aki a nyomunkra szeretne akadni, ugyanis kétféle nyomvonalon eredhet a nyomunkba. Egy sávban olyan csikot húzunk magunk után, mint a csiga, másik sávban pedig tejfoltokat. Mindkettő kiindulási pontja kicsi Kira szája. Azt már nem mesélem, hogy gyakorlatilag nonstop fehér foltok vannak a ruhámon, savanyútej szagot árasztok és rosszabb napokon végig vagyok fosva. A kis makimajom, aki állandóan rajtam lóg, csak akkor nem akar szopizni, ha éppen egész iccaka aludt és reggel én már kidzurrani készülök, megszégyenítve a magyartarkákat. Szóval a kicsinek a fiziológiás szükségletei hagynak némi kivetnivalót maguk után, de ennél azért erősebb eset a nagyobbik csibe. Szonja ugyanis beszél, nem keveset és amitő mostanában kivagyok, hogy olyanokat kitalál, ha megkérem pl arra, hogy pakoljon el, hozza ide ezt vagy azt, öltözzön stb, akkor a következő általa kreált sablonmondatot hallom: "nem szabad, apa mondta". két éves bakker, mi lesz még később...Amásik amitől viszketek, hogy mostanában mindent becéz, rendszeresen hallom a következőket: kenyérke, csokika, tejcsike, a biztosítékot mondjuk a pisike és a kakika vágta ki nálam. napja fellépőről be tud mászni a kádba, ezt meg is teszi, sőt tegnap homokos tengerparotot csinált, ezzel csak az a bajom, hogy úúútááálok kádat súrolni. Vannak új mániái is,mindenáron biciklizni akar, de csak kormányozni tud, a tolása meg nehezített, mert folyton a kontrát nyomja, mint ama bizonyos Gazsi, aki a bicikli kontrázást umcaumcával tudta le. ezenkivűl nonstop a lábamon tapicskál, kiebrudál a gép elől, ébreszti a húgát, csakis utcai ruhában homokozik, folyton ő akar és tölt is az üvegekből, üres a konyhaszekrényem mert abban főz, sőt az egyikbe beköltözött. Ha valami nem ízlik neki, idejön kinyitja a tenyerem és beleköpi,ha nem köp, akkor minden kaját a számba gyömöszköl, a vizzel gurgulázik és nonstop kezet és fogat mos. Szóhasználatai , amitől kiver a víz: "nemáááá" "hess anya" "üüümm" "ühüüümm".Egyébként meg egy Benedek Elek veszett el benne, nagy mesélő a lelkem, olyan sztorikat kitalál és vetít ezerrel, hogy azt hiszem ebből lesznek még problémáink. Na persze, az előbb amikor felhívta az apját és kérdezte Bundi mit csinálok, rögtön közölte, hogy "anya gépezik" :)
Amúgy mindezt kéretik nem komolyan venni, csak amolyan hétfő reggeli kitörésnek...:)

Pillanat...

“Mindig messze keresik valahol az Istent, a nagy dolgokban, mintegy távcsővel és nagyítóval, a csillagok, felhők és végtelenségek között. De én már tudom, hogy biztosabban megtalálom Őt az egészen kis dolgokban, a véletlenekben, a jelentéktelenségben, azokban a pillanatokban, mikor csodálkozva pillantunk fel, valamit értünk, amit az elébb, az élet sivatagjai és szakadékai között vándorolva, nem értettünk.Ez a pillanat, mikor egyszerű és világos lesz valami, ami az elébb homályos és érthetetlen volt, ez a pillanat, mikor fölénk hajol Isten. Hiszek benne? Néha azt hiszem, csaknem frivolitás és túlbuzgalom hinni benne. Több és más Ő annál, semhogy hitem vagy tagadásom eldöntené kettőnk viszonyát.”

(Márai Sándor: A négy évszak)

Sokszor előfordul velem, hogy szeretnék elmondani, megértetni, átadni valami olyat, amit szavakkal nem nagyon lehet. Ott és akkor abban a pillanatban el kell raktároznom, meg kell élnem. Lehet ez egy hang, egy kép egy érzés. Ági újra fotózni volt nálunk, már a pocakon túl. Nyűgösek voltak a lányok, az egyik homokozott volna, a másik aludni akart. Gyűltek az esőfelhők is. Ági mégis kért próbáljuk meg, csak 10 percet. Valóban annyi volt, és 10 perc alatt csodák születtek általa. Új pillanatokat mutat meg nekem a lányokról, apró mozdulatokat ami felett talán átsiklanék. Maradandó emlékek ezek, létünk pici boldogságpillanatai. Szépen apránként megmutatom majd Nektek is. A ma esti megríkatott, annyi szeretet, annyi óvás, annyi remény és élet van egyetlen pillanatban, amit soha nem tudnék körülírni. Szembesül az ember a gyermeki lélekkel és olyan súlyként nehezedik rá a felelősség, hogy hogyan lehetne mindezt megtartani, hogy órákig erre gondol. Aztán eszembe jut az, hol vesztettem én el mindezt vagy talán bennem sem volt. Új utakat mutatnak ők nekem, új rezdüléseket saját belsőm megtalálásához, soha nem tudom megköszöni nekik eléggé, hogy hozzánk érkeztek haza.

G. Szonja a Jómunkásembör

Azért kedves már minibugyiban szaladgáló haverjaim, mégiscsak több a soknál, hogy két éves kor fölött az embernek már mit meg nem kell tenni némi paraszolvenciáért. Anya például egész nap elnézi, ahogy dolgozok és dolgozok. Ugyanis már reggel kijelentem neki, hogy "sokat dolgozok édesem" és már indul is a meló. Sőt mióta merészem bemászom pl a kádba már roppant ügyesen tudom a vizet hurcibálni és felmosni az egész házat. Néha megspékelem némi virágföldel vagy homokkal, csak a szine és a látszat kedvéért. rendkivüli módon élvezem pl ha másokat kényeztethetek, igaz sok időt elvesz, hogy minden baba popsija ki legyen törölve és jó vastagon be legyen kenve kakálás után, azt hogy anya ezután mirt mossa ki őket, mondjuk nem vágom. A kedvencem amikor vendégek vannak nálunk, hááát az valami szuper, lelkesen öntöm a kávét, gyümölcslevet, sört, kinek mi kell, néha jut a pohárba is. Anyának besegítek a mosogatásba és a főzésbe is a takarítás mellett. Képes vagyok 1kg lisztbe 10szelet rántott husit bepanirozni, megspékelve 6-8 tojással. Megy ez nekem, mint Kirának az ágybasz... Mosogatni na zt imádok, az a hab és az edények, amit a szárítóról pakolok vissza a mosogatóba. Anya szerint kb 2 órával lenen csak hamarabb készen ha én nem segítenék. Mondjuk azért az durva amikor inkább ad egy túró rudit, csak ne porszívózzak. Mondjuk akkor meg leamortizálom a tusfürdő és mosóporkészletet, mert azt már tudom fél kézzel is, mondhatni kirázom a kisujjammal.:)
A legjobb mégis az , ha apával dolgozhatok, mondjuk ilyenkor mindig "kicsit" koszos leszek, mert általában vele is rengeteg dolgunk van, összegereblyézzük a füvet és a lehullott almát, füvet nyírunk, összeszedjük és kivisszük a szemetet és a műhelyben kalapácsolunk. Húúa műhely az szuper hely, ott mennyi kütyü van skacok. Igaz mióta kidobtam egy 20000ft-os szerintem gömböt, azóta apa egyre több lakatot szerel fel a szekrényekre. A másik jó dolog, ha mondjuk elmegyünk apa dolgozójába, tegnap vittem neki pájinkát, ezt lelkesen kiabáltam is neki, azt mondjuk nem nagyon vágom, hogy a lisztet miért nem fogadta el és a többi bácsi, min nevetett. Ha kidolgoztuk ott magunkat, akkor leülünk a szigetelőanyagra és megreggelizünk a nagy fenyőfa alatt.
Szóval fiúk-lányok, dolgozni jó, de anya azt mondta, hogy 20 év múlva majd emlékeztet erre...az még soká lesz, addig megyek és dolgozom tovább...

"Legépezlek anya" és "lassabban"

Szeretem fényképezni a lányokat, de tehetségem az nem sok van hozzá, ezt nem is tagadom. Szonja mindenféle eszközzel klikkelget mostanában. Legyen az egy szemüvegtok vagy valamilyen játék. Aztán a napokban megkaparintotta a fényképezőgépet és közölte, hogy most aztán legépez. Szóval a fenti fotót ő készitette rólam. Na azért nem kell azt hinni, hogy egy két éves mini Nánásival van dolgunk, ahhoz mondjuk nem is én lennék a modell. Csinált kb 15 fotót a kezéről, mert befogta a lencsét és ezt az egyet rólam. Nem vagyok önimádó, de nekem határozottan tetszik, ahogy elkapta a pillanatot, ami nekem soha nem sikerül, Bundi meg még nagyobb antitalentum, ugyanis az ő képeim kb hangyányi emberek vannak és több km-nyi háttér. Azért furcsa volt úgy látni magam, ahogy a gyerekem lát, a tükörrel nem vagyok mostanában jóban, valahogy minden fontosabb ennél, az is csak később tűnt fel, hogy a kis csibész a hajamba biggyesztett egy sárga hajráfot. :) Szóval a házi fotósunk most éppen alszik, de remélem, hogy sok-sok ilyen mosolygós képet készíthet majd az élete során... és mindenkinek mondja majd, ahogy nekem is, totál hihetően, hogy "nagyon szép vagy anya", nagyon jó ezt hallani, mert remélem azért lát szépnek, mert szeret.

***

Lassabban, ez érdekes ám számomra, még mindig a megfejtési fázisban vagyok. Kicsinek imádta a hintát, ha reptettük, ha dobáltuk, állandóan a plafon felé mutogatott, hogy fel-fel. A mostani nyár változást hozott, kéri, hogy hintázzunk, de mindig hozzáteszi, hogy lassan, nagyon lassan. Éppenhogy mozog a szerkezet, mihelyt taszajt rajta valaki görcsösen kapaszkodik és kiabál. Igazából nem hinném, hogy tériszony van, mert mindenhova felmászik, talán valami álom lehet a ludas, mostanában gyakran meséli el az álmait. A napokban a postán kuncsorgott, amíg én a csekkeket feladtam és kapott egy kis famalacot. Tényleg aranyos, ahogy egy hosszú rugón fel-le hintázik. Igenám, csak kiérve a postáról ded leült, görcsösen szorította a rugót, dacolva annak funkciójával és magyarázta a malacnak, hogy lassabban.:) Azért csak hazaértünk vele, kerestük neki helyet, így az íróasztal fölé került. Persze mindenki szórakozna vele, hogy hintázzon fel-le, mint pompom, a kis rózsaszín pöttyös házimalacunk, de ded észlelvén a tényállást azonnal robog és megállítja, hogy pszzz lassabban és ezt hajtogatja, amíg el nem éri malacunk a kívánt sebességet. Óvja-védi, én meg nem tudom mire vélni ezt a dolgot, hiszen csak a hintázó mozgással van ez, vagyis csak a hintával és malaccal, bármi mással hintázik. Szerintetek???? A képen a malacóvó ded a posta előtt ücsörögve...
Na megyek, meghintáztatom a malacot, had örüljön ő is egy kicsit:)

Kisgombóc első nevenapja

“Semmi nem érkezik idejében, semmit nem ad az élet akkor, amikor felkészültünk reá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben … Két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak amikor megértek e találkozásra … Megértek, nem éppen hajlamaikkal vagy szeszélyeikkel, hanem belülről, valamilyen kivédhetetlen csillagászati törvény parancsa szerint, ahogy az égitestek találkoznak a végtelen térben és időben, hajszálnyi pontossággal, ugyanabban a másodpercben, amely az ő másodpercük az évmilliárdok és a tér végtelenségei között.”
(Márai Sándor: Eszter hagyatéka)

Úgy gondoltuk, hogy fullos névnapi ajándékot kap a mi Kisgombócunk, hogy emlékezetessé tesszük neki ezt a mai napot. Reggel rögtön extra szopival indítottunk reggel hétkor és 8-kor már beszuszmákolódtunk a kocsiba. BIza, biza egészen Miskolcig mentünk, ott is a gyerekortopédiára, csipővizsgálatra. MInden rendben, de azért 2 hónapig terpeszrugi javasolt, valamint szuplimált cipő ha elindul a csülkeire. Egyébként a doktornő minden kislánynak javasolja a rugit preventíve. A nem kicsit szocreál épületben végignéztük Vukot és a tásokat a falon, Hófehérkét és a frissen festett sellőlányt és Thomast, ami gondosan körbe volt kerítve hiszen még fogott a festék. Renegeteg sérült, beteg gyereket láttam, ilyenkor mindig kiver a víz és nem tudok elég hálát adni a sorsnak, hogy egészségesek a lányok. Nem szégyellem egy kisfiún el is bőgtem magam, két 3 lábú támbottal járt és a szülei már születésekor lemondta róla, ezt a mellém keveredett ápolója mondta.
Sikerült egy szopit a parkolóban abszolválni, miután a rendkívül egyedi csipőuh nevezetű névnapi programon átesett a kishölgy. Majd családi tuskózáson vettünk részt, ahol az ünnepelt megcsodálhatta, amint a nővérkéje nem akar egy játék fagyiskocsiból kiszállni, valamint az illatszerosztályon magára ken némi felesleges sampont. Hazafelé kellemesen összeizzadtunk, majd újabb extra kaja után, 4 órától egy szál pelenkában héderezve alszik a drágám, miután nővérét hatástalanítottam zajszintileg. (Elküldtem az apjával kocsmázni).
Emlékszem szülés előtt mennyit hezitáltam a nevén, még itt is szavaztattam a népet róla, közben meg ő igazi Kira. Annak minden bájával, a vigyorex mosolyával, az elégedetlenkedő dünnyügésével. Imádom ahogy figyel, a nagy kerek szemeivel, ahog yihegvemegnyugszk a vállamon, ahogy kezét a feje alá téve alszik, mint a nagyok. Teljesen Bundit látom benne, az arcában, a gesztusaiban, görbe lábujjaiban. Még ma is hihetetlen csoda ő nekünk, kicsi fénysugár, ami mindent beborít szeretetével. Sőt már attól sem kapok frászt, hogy a lányok Kircsikének becézik, még ez is jól áll a Mi Kisgombócunknak, az Isten Éltesse Őt, nagyon-nagyon sokáig!

Családtervezés

Nos, ha valaha is itt arról regélek, hogy 3-nál több gyereket akarok, akkor legyetek szívesek emlékeztessetek a mostan szombat délutánra, hogy megjöjjön az eszem. Mondjuk a 3-ban sem vagyok biztos, de Bundi arról sóhajtozik már most naphosszat, hogy milyen jó lenne egy kicsifiú, aki tovább viszi a nevét, akivel horgászhat és pasis dolgokat hozhat. Ennek szellemében hazahozott egy piszoárt és nem kicsit vette durcásra a figurát, amikor közöltem vele, hogy ugyan minek ez nekünk, amikor 3 bugyit és egy gatyát lenget nálunk a kötélen a szél hamarosan, inkább a jövőbe nézve mondjuk tamponba fektethette volna be a piszoár költségeit. Azért felvilágított, hogy ez semmibe sem került, a munkahelyen "találta". Mondjuk már megszokhattam volna, hogy minden sz@rt összeszed, amit kidobnak, mondjuk a békebeli kémia termes kémcsőtartónál még én is meghökkentem, de ragyogó csavartartó lett belőle. :) Nade visszatérve a szombatra.
Szomszédbarátosnémnál temetéses helyzet volt és ugye nem szerette volna vinni a gyerekeit, s mivel Szonját is bevállalja ha nekem olyan dolgom van, meg egyébként is, így bevállaltam a 3 lányt. Így lett az egyémekkel együtt 5, de motorozásilag még egy szem fiúval megspékeltük a dolgot. Naszóval, emelem kalapom minden ötgyerekes, elsősorban Nánicsi barátnőm előtt, mert majdnem sokkot kaptam, de tényleg. Először is mindnek minden egyszerre kell és azonnal és lehetőleg 25 féleképpen, legyen szó egy egyszerű üdítőről vagy a kinti gépjárműpark elosztásáról. Namármost a cocacolásduda k. jó ötlet volt tőlem mndaddig, amíg nem tudatosult bennem, hogy erre a legkisebb fel fog ébredni, na innentől az akadálypályám 5.5kg-os nonstop fáradtan üvöltő, de a zajtól elaludni nem tudó kézisúlyzóval volt nehezítve. A lányok gyakorlatilag mindenen hajbakaptak, még azt sem tudták eldönteni, kint legyünk-e vagy bent, így gyakorlatilag az eredetileg demokrata álláspontom, hamar egyeduralmira változott.
Következtetések: nem birok el 5 gyerekkel, nem bírják, az idegeim, a hangszálam és a fülem sem. Pasiban ne bízz, ha beígéri, hogy besegít, nem fog, tuti akad valami fontos és halaszthatatlan "dolga." 5 gyerekhez már komoly navigáció kell és el nem apadó ötletek és alternatívák, szóval ez nem az én világom, de egyébként édesek...bevállalom őket akármikor (pár órára).
Gyakorlatilag, pedig az új orange mix-es cappy nagyon finom, de se szőnyegből, se pólóból nem jön ki. Valamint ha buktát készültök sütni, ellenőrizzétek a lekváros üveget, ha nincs elég, semmiképp se helyettesítsétek Nesq. csokiöntettel, ami szintén k. finom, de kifolyik. Könyörgöm sütőpapírt minden esetben rakjatok a tepsibe...de tényleg.

...

“Nagy dolog a szeretet. Valóban nagy jó, mely egyedül könnyít minden terhet, és egyaránt elvisel minden egyenetlent. A szeretet futván fut, örül, szalad és fel nem tartóztatható. Mindent elhagy, hogy mindent elnyerjen. A szeretet nem ismer határt, hanem minden módfelett buzgón lángol. A szeretet terhet nem érez, fáradságot nem szenved, többre vállalkozik, mintsem elbírná.
A szeretet lehetetlenséget nem ismer, mert azt állítja, hogy mindenhez van ereje.
A szeretet vigyáz. Szunnyadván nem alszik, elfáradván meg nem bágyad, szorongattatván meg nem szorul, félvén nem retteg, hanem mint a sebes láng és égő fáklya felverődik és bátran átmegy mindenen.” (Kempis Tamás)