2010. augusztus 6., péntek

G. Szonja a Jómunkásembör



Azért kedves már minibugyiban szaladgáló haverjaim, mégiscsak több a soknál, hogy két éves kor fölött az embernek már mit meg nem kell tenni némi paraszolvenciáért. Anya például egész nap elnézi, ahogy dolgozok és dolgozok. Ugyanis már reggel kijelentem neki, hogy "sokat dolgozok édesem" és már indul is a meló. Sőt mióta merészem bemászom pl a kádba már roppant ügyesen tudom a vizet hurcibálni és felmosni az egész házat. Néha megspékelem némi virágföldel vagy homokkal, csak a szine és a látszat kedvéért. rendkivüli módon élvezem pl ha másokat kényeztethetek, igaz sok időt elvesz, hogy minden baba popsija ki legyen törölve és jó vastagon be legyen kenve kakálás után, azt hogy anya ezután mirt mossa ki őket, mondjuk nem vágom. A kedvencem amikor vendégek vannak nálunk, hááát az valami szuper, lelkesen öntöm a kávét, gyümölcslevet, sört, kinek mi kell, néha jut a pohárba is. Anyának besegítek a mosogatásba és a főzésbe is a takarítás mellett. Képes vagyok 1kg lisztbe 10szelet rántott husit bepanirozni, megspékelve 6-8 tojással. Megy ez nekem, mint Kirának az ágybasz... Mosogatni na zt imádok, az a hab és az edények, amit a szárítóról pakolok vissza a mosogatóba. Anya szerint kb 2 órával lenen csak hamarabb készen ha én nem segítenék. Mondjuk azért az durva amikor inkább ad egy túró rudit, csak ne porszívózzak. Mondjuk akkor meg leamortizálom a tusfürdő és mosóporkészletet, mert azt már tudom fél kézzel is, mondhatni kirázom a kisujjammal.:)
A legjobb mégis az , ha apával dolgozhatok, mondjuk ilyenkor mindig "kicsit" koszos leszek, mert általában vele is rengeteg dolgunk van, összegereblyézzük a füvet és a lehullott almát, füvet nyírunk, összeszedjük és kivisszük a szemetet és a műhelyben kalapácsolunk. Húúa műhely az szuper hely, ott mennyi kütyü van skacok. Igaz mióta kidobtam egy 20000ft-os szerintem gömböt, azóta apa egyre több lakatot szerel fel a szekrényekre. A másik jó dolog, ha mondjuk elmegyünk apa dolgozójába, tegnap vittem neki pájinkát, ezt lelkesen kiabáltam is neki, azt mondjuk nem nagyon vágom, hogy a lisztet miért nem fogadta el és a többi bácsi, min nevetett. Ha kidolgoztuk ott magunkat, akkor leülünk a szigetelőanyagra és megreggelizünk a nagy fenyőfa alatt.
Szóval fiúk-lányok, dolgozni jó, de anya azt mondta, hogy 20 év múlva majd emlékeztet erre...az még soká lesz, addig megyek és dolgozom tovább...

Nincsenek megjegyzések: