...az alvó gyermeknél, tudom sokszor mondtam már ezt, de akkor sincs szebb. Most duplán megtapasztalhatom. A Kicsi, ahogy fejét a vállgödrömbe hajtja, kis teste teljesen ellazul és érzem a szuszogását a fülemben. Vagy ahogy éppen állok a kiságy fölött és nézem, ahogy kisimulnak a vonásai, az a bizalom, biztonság és szeretet, ami benne van egy alvó csecsemőben. Semmi máshoz nem hasonlítható és semmihez sem fogható. Mondhatnám hajnali szopizásokat, amikor csak ketten vagyunk, ahogy hozzámgömbölyödik, ahogy belealszik, ahogy ott a szája sarkába az utolsó csepp tej. Az álmobéli mosolyok, a vigyorogva és nagyokat nyújtózva ébredések. Olyan jó ezt megélni...nagyon szeretem , amikor felébred, kiemelem és a vállamra hajtja a fejét elégedetten sóhajtva.
A Nagy, ahogy hason szuszmákol, tesójától kapott kócos babáját ölelve, szigorúan hányavetin:). Ahogy az esti elalváskor félálomban odatolja a hátát, kezét, lábát, hogy "mégegyszer is" simogassam. Ahogy esti rituáléként még megsimogatja a már alvó húgát a kiságyba csimpaszkodva. A hajnali viharnál, ahogy odabújik az apjához, a rossz álmok utáni nyugtatásnál félig alszik az ölembe kucorogva. Ahogy a délutáni alvás után, komótosan kinyitja az ajtót, majd be is csukja maga után, közli, hogy "felébredtem én" és felmászik az ölembe. Ahogy az egész napos játék után egy pillanat alatt elalszik a kezemet fogva.
Sorolhatnám na, de tényleg nincs ennél szebb és békésebb, szeretetet túlcsordítóbb mint amikor az alvó gyermeket nézheted, simogathatod.
A Nagy, ahogy hason szuszmákol, tesójától kapott kócos babáját ölelve, szigorúan hányavetin:). Ahogy az esti elalváskor félálomban odatolja a hátát, kezét, lábát, hogy "mégegyszer is" simogassam. Ahogy esti rituáléként még megsimogatja a már alvó húgát a kiságyba csimpaszkodva. A hajnali viharnál, ahogy odabújik az apjához, a rossz álmok utáni nyugtatásnál félig alszik az ölembe kucorogva. Ahogy a délutáni alvás után, komótosan kinyitja az ajtót, majd be is csukja maga után, közli, hogy "felébredtem én" és felmászik az ölembe. Ahogy az egész napos játék után egy pillanat alatt elalszik a kezemet fogva.
Sorolhatnám na, de tényleg nincs ennél szebb és békésebb, szeretetet túlcsordítóbb mint amikor az alvó gyermeket nézheted, simogathatod.
| Juhász Gyula: A gyermeket ha alszik... |
A gyermeket, ha alszik, simogasd meg
Egy gondolatban, mint bársony virágot,
Mely szirmait bezárta. Boldog éden
Ringatja most szelíden messze, messze
A nap zajától és a föld porától.
Egy nagy aranykaput nyitott ki éppen,
Melyet kerúbok őriznek dalolva
S lábujjhegyen a smaragd rétre indul,
Arany mezőre és ezüst patakra.
Már mosolyog. Már visszatért megint
Oda, ahonnan eljött s földre tévedt.
Előbbi életének társai,
Kis szöszke angyalok közt hancúroz most,
Szivárványszín labdákkal kergetőznek
És jázminokkal verik arcul egymást,
Örök narancsot esznek s nem mulandó
Babákat ajnároznak égi hintán.
Most elhervad a mosoly ajka szélén
S búsan gügyög: kis társai szaladnak
S ő fölbukott az ébredés göröngyén
És földet ért ismét. Már sír az édes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése