2010. augusztus 4., szerda

"Legépezlek anya" és "lassabban"



Szeretem fényképezni a lányokat, de tehetségem az nem sok van hozzá, ezt nem is tagadom. Szonja mindenféle eszközzel klikkelget mostanában. Legyen az egy szemüvegtok vagy valamilyen játék. Aztán a napokban megkaparintotta a fényképezőgépet és közölte, hogy most aztán legépez. Szóval a fenti fotót ő készitette rólam. Na azért nem kell azt hinni, hogy egy két éves mini Nánásival van dolgunk, ahhoz mondjuk nem is én lennék a modell. Csinált kb 15 fotót a kezéről, mert befogta a lencsét és ezt az egyet rólam. Nem vagyok önimádó, de nekem határozottan tetszik, ahogy elkapta a pillanatot, ami nekem soha nem sikerül, Bundi meg még nagyobb antitalentum, ugyanis az ő képeim kb hangyányi emberek vannak és több km-nyi háttér. Azért furcsa volt úgy látni magam, ahogy a gyerekem lát, a tükörrel nem vagyok mostanában jóban, valahogy minden fontosabb ennél, az is csak később tűnt fel, hogy a kis csibész a hajamba biggyesztett egy sárga hajráfot. :) Szóval a házi fotósunk most éppen alszik, de remélem, hogy sok-sok ilyen mosolygós képet készíthet majd az élete során... és mindenkinek mondja majd, ahogy nekem is, totál hihetően, hogy "nagyon szép vagy anya", nagyon jó ezt hallani, mert remélem azért lát szépnek, mert szeret.

***

Lassabban, ez érdekes ám számomra, még mindig a megfejtési fázisban vagyok. Kicsinek imádta a hintát, ha reptettük, ha dobáltuk, állandóan a plafon felé mutogatott, hogy fel-fel. A mostani nyár változást hozott, kéri, hogy hintázzunk, de mindig hozzáteszi, hogy lassan, nagyon lassan. Éppenhogy mozog a szerkezet, mihelyt taszajt rajta valaki görcsösen kapaszkodik és kiabál. Igazából nem hinném, hogy tériszony van, mert mindenhova felmászik, talán valami álom lehet a ludas, mostanában gyakran meséli el az álmait. A napokban a postán kuncsorgott, amíg én a csekkeket feladtam és kapott egy kis famalacot. Tényleg aranyos, ahogy egy hosszú rugón fel-le hintázik. Igenám, csak kiérve a postáról ded leült, görcsösen szorította a rugót, dacolva annak funkciójával és magyarázta a malacnak, hogy lassabban.:) Azért csak hazaértünk vele, kerestük neki helyet, így az íróasztal fölé került. Persze mindenki szórakozna vele, hogy hintázzon fel-le, mint pompom, a kis rózsaszín pöttyös házimalacunk, de ded észlelvén a tényállást azonnal robog és megállítja, hogy pszzz lassabban és ezt hajtogatja, amíg el nem éri malacunk a kívánt sebességet. Óvja-védi, én meg nem tudom mire vélni ezt a dolgot, hiszen csak a hintázó mozgással van ez, vagyis csak a hintával és malaccal, bármi mással hintázik. Szerintetek???? A képen a malacóvó ded a posta előtt ücsörögve...
Na megyek, meghintáztatom a malacot, had örüljön ő is egy kicsit:)

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Lillencs, gyönyörű szemeid vannak... Szerintem nagyon jó lett ez a kép... A lyány igazi őstehetség.. :))
eliana