2010. november 4., csütörtök

Dilemmában


Az az igazság, hogy nincsenek témáim, vagyis vannak, de ez olyan slank. Olyan mintha bedaráltak volna a hétköznapok, ami kicsit igaz is. Ezernyi oldal t tudnék teleírni azzal, hogy mennyire szeretem a lányokat, hogy éppen tegnap mondtam Bundinak, hogy nekem igy teljes az életem, hogy annyira jó lenne sokáig itthon lenni (álom). Nincsenek kötelező körök, ha akarjuk délig nyomjuk pizsamában a zárt ajtók mögött. Arról is írhatnék még, hogy tegnap rábukott Kira a kezemben lévő almára és azt gondoltam nosza ez a jel, megkóstoljuk, én egyik oldalon toltam be a kanállal, ő meg a másikon ki. Írhatnék Szonjáról, ahogy verbálisan az ujja köré teker, ha valamit nagyon akar, csak úgy záporoznak a cseresznyeszájakról az Édesanyák. Arról is írnék, hogy Kira ma meg akart szökni, leevickélt a parkettára és laza fókázással a bejáratig jutott. Ezek nekem mind-mind nagyon fontos dolgok és életem (egyik) legjobb döntése volt, hogy belefogtam ebbe a blogba. Közben meg ott susorog a fülembe, hogy kit érdekel ez rajtam kívül? Ki az a több, mint 100 ember aki napi szinten idekattint és olvas minket. Kinyitottam egy ajtót és beengedtelek benneteket, de most mégis úgy érzem, hogy ismétlem önmagam és unalmassá válok. Mert valljuk be, ok-ok a lányoknak íródik a napló, de én közszemlére tettem, ergo nagyon is érdekel mások mit gondolnak róla, és persze, hogy igénylem a visszajelzést. Szóval nem nagyon megy mostanság az írás, újra jönnek a gondok, naná, Bundi és a munkaügy, ismét, holnaptól ugyanis nincs munka, hurrá itt a tél. Szóval valahol itt a nagy pörgésben elvesztettem önmagam. Enélkül pedig nem tudok hiteles lenni, pedig nagyon akarok. Tiszta burn out, na azt azért nem, csak némi alkotói válság. Szóval most evvan, ki kell bogozni néhány szálat, aztán meg elvarrni...szóval agyi és lelki meló lesz bőven...még szerencse, hogy ezek a pici kezek engem is terelnek...

9 megjegyzés:

Meske írta...

Jaaaaaj Lili! Most megijesztettél!!! ÉS szerintem nem csak engem, hanem sokunkat!!!
Nagyon remélem, hogy nem hagyod abba az írást!!!! Engem minden érdekel!!!!! Minden amit írsz a csajokról, magatokról! És tudod miért is? Mert a leghétköznapibb történést is iszonyat jól, viccesen, vagy szívszorítóan, és érdekesen tudod leírni!!!!!!!
Szóval kérlek, ne dilemmázz túl sokat jó?!
Puszillak!!!!

Névtelen írta...

Sicc:most írtam,vagy nem?!
Még egyszer:ne dilemmázz-szeretünk-"így,ahogy vagy"
Biztos csak a rövid nappalok,sötét délutánok miatt vagy izééé
Ölelés

Névtelen írta...

Húú... Lillencs! Ilyet többet ne csinálj! Azt hittem az lesz a bejegyzés vége, hogy befejezed a blogolást...
Persze hogy vannak "szürkébb" napok, meg írni sincs mindig kedve az embernek, de abba ne hagyd, mert komolyan mondom egy felüdülés ide benézni. Meg is teszem minden nap. Olyan jó, hogy az ember "normális" családokról is olvashat. Hogy szépek a lányok és Bundi is tök jó fej. És imádom Szonja fürtös vigyori képét. Még a kedvem is jobb lesz ha idejövök... Szóval semmi olyan gondolatod ne legyen ami megfoszthat minket a Bundás család hétköznapjaitól.
Puszillak
Eliana

Névtelen írta...

Én nem tudom megunni amit írsz, én vagyok az egyik, aki minden nap jön :) Mert lehet, hogy nem történnek veletek "nagy" dolgok, de a kezed alatt minden életre kel :) Hullámvölgyből csak felfelé van, kitartás!
Kendemami

julcsi írta...

Drága Lili!!
Ne hagyd abba a blogolást!!!!!!!!
Hogy Kit érdekelnek az írásaid??
Hát ENGEM (is),de nagyon ám!!!!
Millió Puszi és Kitartás!!!
Tudod, a felhők felett mindig kisüt a nap!!!!!

Névtelen írta...

Én is beállok a sorba.Mert szeretek itt lenni veletek, tanulok tőled, megríkatsz vagy éppen nevettetsz.Ha szükségem van rá,akkor hívsz,anélkül,hogy szólnék. Imádlak. Ne hagyd abba,kérlek!
Puszi:Hencsi

Zsuzsi írta...

szia én is jövök mindennap és nem unlak a múltkor amikor arról a ködös pizsamás reggelről írtál, szinte magamra ismertem és láttalak magam előtt ahogy hajnalban baktatsz a ködben nem lehetsz unalmas, mert szerethető vagy ennyi a titok nem több puszi és kitartás

Zsuci írta...

Bevallom önző vagyok, és nem szeretném, ha abbahagynád a blogolást. Csakúgy, mint a többiek, szeretem olvasni amit-ahogy írsz! A leghétköznapibb témákat is!
Remélem kikerülsz a hullámvölgyből, és Te is újra megtalálod az értelmét a blogolásodnak!

Névtelen írta...

Már mindent leírtak az előttem szólók, én csak annyit tennék hozzá, hogy napjában legalább 3-szor rádklikkelek, és azonnal vigyorra húzódik a szám, amint meglátom, hogy új bejegyzés van, ami mellesleg sosem elég... ;))) Messze vagyunk, csak egyszer találkoztunk, de úgy érzem egy kicsit ismerlek, részese vagyok a mindennapjaitoknak, és ezért nagyon hálás vagyok! Puszi! Barbara