2010. augusztus 11., szerda

Besz@rás ez a házassági évforduló...



Tegnap volt a 14., ühüm jól számolod, nem voltam még 20 amikor bekötötték a buksim. Ooolllyan terveim voltak, aztán meg úgy jártam, mint Petőfi, ment a füstbe. Mivel Bundi nagy pipicici rajongó gondoltam csinálok neki vacsira, bepácolom, behűtök egy pezsgőt, édeskettes vacsora. Délelőtt még látszott valami, hogy talán nem illúzió a nyugodt este, annak ellenére, hogy Szonja nem kicsit volt ördög. Nagyon későn indultuk el itthonról, én meg nem vettem észre, hogy pontosan 1 órával csúsztam el, vagyis valaki ellopott tőlem egy órát, csak azt nem tudom hol. Ellenben Kira, mint egy atomóra, követelte a jussát, én meg néztem bambán, hogy miért ordít ez a gyerek?! Lényeg a lényeg, hogy csúszás ide vagy oda, fél3-kor mindketten aludtak. Gondoltam lemosom az út és a mai idegek porát. Kár volt...Kicsi ébred...összefosta magát...Szonja ébred, szintén zenész, ordítva ült a bilin fél óra alvás után. Eltelt egy óra és már én is a kolotyómanónak áldoztam. Ez szünet nélkül így ment, ergo a délután hátra lévő részében vagy a bilit szorongattam vagy a telepakolt pelenkát. Bundást is felhívtam, ő volt az egyetlen ép a családban. Fél hat tájban hangos pelenka és minibugyirotyogásra tért haza. A csajok este 9-kor dőltek ki, én olyan fél10-kor, ruhástól a nappaliban. A pezsgőt nemhogy behűteni elfelejtettem, de megvenni is. A csirkemell békésen ejtőzik a páclében, még a déli nokdelisedény is a mosogatóba figyelt. Normaflort kettőt csapra vághattam volna este, de műanyag üveggel nem illik koccintani, úgyhogy zugivóként lehajtottam egyedül a spájzajtóban állva.
Többször megfogattam már, hogy nem ünneplünk házassági évfordulót, mert sose jön össze. Bundi kedvesen megjegyezte, hogy mit örömködjön temetésen se szokott táncolni. :) A csajok alszanak, én állat meg azt álmodtam, hogy kórházban vagyok és azért nem engednek ki, mert nem adtam hálapénzt a dokinak, erre a horrora fel is keltem, na meg arra, hogy elzsibbadtam a kanapén. A tegnapi nap előnye: ma nem kell főznöm keksz és ropinapot tartunk, Bundinak meg lesz csirkemell, méregtelenített a komplett család, fogytam is egy kilót. Merjétek azt mondani nekem, hogy nem gondolkodom pozitívan!

3 megjegyzés:

Náncsi írta...

mi is 14nél tartunk.. a 10.re kaptam egy csodálatosan szép bazidrága gyűrűt, 2 nappal az után, hogy az ujjamra húzta a férjem, kiderült, hogy hónapok óta férekefél:DDDDDDDD megfogtam a gyűrűt, bevittem a boltba eladtam, törtaranyba megvettem életem legdrágább bugyiját, néhány üveg piát meg cigit, leadtam a 4 gyerekemet a hugomnál, és a legjobb barátnőmmel kimentünk a karancsra, egy szál elemlámpával /őt akkor hagyta el a pasija pár napja/ szóval kimentünk, bebasztunk mint állat egy pokrócon vacogtuk végig az éjszakát:DDDD EZ volt a legjobb házassági évfordulóm az elmult 14 évben:DDD szóval, mit ne mondjak én elirigyelném a te házassági évfordulódat kakispelusostó:))

Lili írta...

Nálad a pont, én akkor befogom! :)

Náncsi írta...

nem volt azé olyan rossz.. mondjuk, a nagy sötétbe legalább nem látuk hovamilyet rókáztunk:_DD azóta ezt a napot úgy emlegetjük ZS-vel mint a D-Day-t:)) a kezdet vége a vég kezdete:DDDD