Kisgombóc első nevenapja

“Semmi nem érkezik idejében, semmit nem ad az élet akkor, amikor felkészültünk reá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben … Két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak amikor megértek e találkozásra … Megértek, nem éppen hajlamaikkal vagy szeszélyeikkel, hanem belülről, valamilyen kivédhetetlen csillagászati törvény parancsa szerint, ahogy az égitestek találkoznak a végtelen térben és időben, hajszálnyi pontossággal, ugyanabban a másodpercben, amely az ő másodpercük az évmilliárdok és a tér végtelenségei között.”
(Márai Sándor: Eszter hagyatéka)

Úgy gondoltuk, hogy fullos névnapi ajándékot kap a mi Kisgombócunk, hogy emlékezetessé tesszük neki ezt a mai napot. Reggel rögtön extra szopival indítottunk reggel hétkor és 8-kor már beszuszmákolódtunk a kocsiba. BIza, biza egészen Miskolcig mentünk, ott is a gyerekortopédiára, csipővizsgálatra. MInden rendben, de azért 2 hónapig terpeszrugi javasolt, valamint szuplimált cipő ha elindul a csülkeire. Egyébként a doktornő minden kislánynak javasolja a rugit preventíve. A nem kicsit szocreál épületben végignéztük Vukot és a tásokat a falon, Hófehérkét és a frissen festett sellőlányt és Thomast, ami gondosan körbe volt kerítve hiszen még fogott a festék. Renegeteg sérült, beteg gyereket láttam, ilyenkor mindig kiver a víz és nem tudok elég hálát adni a sorsnak, hogy egészségesek a lányok. Nem szégyellem egy kisfiún el is bőgtem magam, két 3 lábú támbottal járt és a szülei már születésekor lemondta róla, ezt a mellém keveredett ápolója mondta.
Sikerült egy szopit a parkolóban abszolválni, miután a rendkívül egyedi csipőuh nevezetű névnapi programon átesett a kishölgy. Majd családi tuskózáson vettünk részt, ahol az ünnepelt megcsodálhatta, amint a nővérkéje nem akar egy játék fagyiskocsiból kiszállni, valamint az illatszerosztályon magára ken némi felesleges sampont. Hazafelé kellemesen összeizzadtunk, majd újabb extra kaja után, 4 órától egy szál pelenkában héderezve alszik a drágám, miután nővérét hatástalanítottam zajszintileg. (Elküldtem az apjával kocsmázni).
Emlékszem szülés előtt mennyit hezitáltam a nevén, még itt is szavaztattam a népet róla, közben meg ő igazi Kira. Annak minden bájával, a vigyorex mosolyával, az elégedetlenkedő dünnyügésével. Imádom ahogy figyel, a nagy kerek szemeivel, ahog yihegvemegnyugszk a vállamon, ahogy kezét a feje alá téve alszik, mint a nagyok. Teljesen Bundit látom benne, az arcában, a gesztusaiban, görbe lábujjaiban. Még ma is hihetetlen csoda ő nekünk, kicsi fénysugár, ami mindent beborít szeretetével. Sőt már attól sem kapok frászt, hogy a lányok Kircsikének becézik, még ez is jól áll a Mi Kisgombócunknak, az Isten Éltesse Őt, nagyon-nagyon sokáig!