29.

Dedünk ma 29 hónapos, tudom azt mondtam, hogy ilyenkor már nem változnak annyit, hogy hófordulós postok kellenének, most mégis szeretnék írni róla. Én innen belülről úgy látom, hogy nagyot változott az utóbbi időben. Partnert lett, minden értelemben akivel lehet vitázni, magyarázni, akitől lehet bocsánatot is kérni, ahogy arra tegnap is példa volt. Vendégeket vártunk és nagyon akartam, hogy minden flottul menjen, igen akartam és annyira görcsösen, hogy majd bele feszültem. Ő meg sérelmezte, hogy nem vele foglalkozom és keresztbetett, mindenütt, ahol csak tudott, nem szégyen a végén elbőgtem magam. Megszeppent és odabújt, hogy tudod anya csak azt akarom, hogy figyelj és velem legyél, a büntibe belealudt a hálóban, majd ébredéskor odajött, csípőre tette a kezét és megkérdezte: "Na mi a helyzet, minden oké?"azt hittem megzabálom. Egyre többet játszik a húgával és alig várja már, hogy a kicsi nekilendüljön. Ma MT-vel voltunk sétálni, úgy néz ki nagyon bejön és kitárul a világ, Kira a mellkasomra simulva el is aludt benne, Szonja meg fogta a kezem és klaffogott a gumicsizmában. Minden eső és ború ellenére azt éreztem fentről mosolyognak ránk. Most is együtt alszanak, mindkettő egyformán alszik el, Szonja sóhajtozik, egyik kézzel simizi a haját nyögdécsel, iszik és alszik, a kicsi ugyanez nagyokat kortyol,másik kézzel simizi a haját (helyét). szuszog és alszik. A póz is, széttárt karok, oldalra billent fej, a tükreim. Azt hittem majd 2.5 évesen már lassul az idő, de ugyanúgy rohan, annyi mindenre tanít, annyi minden van benne, annyira bölcs, annyit tanulok tőle, annyit nevetek vele, és néha annyira szégyellem magam, amikor türelmetlen vagyok vele, vagy nem figyelek rá. Remélem a rossz dolgokat tudom azzal kompenzálni, hogy annyira, de annyira szeretem:)