Vendégsereg?

Kicsit le vagyok maradva időileg a blogtól és a való élettől, mert bizony ez a sztori már múlt heti, dehát van az úgy az embernek, hogy nehezen jut el ahhoz, hogy a megélt dolgokat idepötyögje. Szóval Kira lassan 4 hónapos és úgy döntöttek a kollégáim, hogy eljönnek babalátogatóba. Azt kicsit ironikusan jegyzem meg, hogy a második gyerek már nem olyan nagy show, gyakorlatilag alig nézték meg páran. Szóval tényleg ki akartam tenni magamért, 2 napig vixoltam a lakást, mondjuk ennyi előnye volt azt hiszem összesen a látogatásnak. A napot a konyhában töltöttem, ilyen-olyan torta, sangriás bólé, magamat is kiglancoltam, kisváros révén azt szerettem volna, ha azt hallom vissza másnap, hogy bakker ez a nő, kitett magáért a két gyerkőc mellett is. Mivel Szonját, kb 8 kolléga jött meglátogatni, ehhez viszonyítva készültem fel. Kiglancoltam a csajokat is és vigyázban vártuk a vendégsereget, rég izgultam már ennyire. Kár volt összvissz 3 kollégám jött. A hab a tortán, hogy 3 olyan kolléga akik közül egyre aztán tényleg nem számítottam. Nem ecsetelem, nincsenek nagy elvárásaim, de azért ez kicsit szíven döfött. Nem az ajándékról vagy bármi másról van szó, hanem a gesztusról a gyerekeim felé. Védték ők a mundér becsületét, hogy hirtelen mindenkinek dolgozni kellett, meg ez beteg, amannak a gyereke beteg. Én mégis levontam a következtetést, amit már eddig is éreztem, nem tartozom oda, teljesen mások vezérelnek, mint őket, nem égtem ki a sok melótól, sőt itthon "lógatom a lábam". A tüske azért ott van, mert azért mégiscsak vártam őket, mindössze pár háznyira lakom az intézettől, szóvl szar érzés volt na...Nem beszélve arról, hogy igen gyakran bemegyünk az intézetbe és akkor mindenki minket imád és körülrajong, most akkor, hogy is van ez?! Ennyire felgyorsult tényleg a világ, hogy egy pillanatra sem lehet leülni, időt szakítani másokra, vagy én látom ezt túl fehéren-feketén az itthoni szeretetháló alól. Sok minden átértékelődött bennem, hogy a munka az munka és nem feltétlenül szül barátságokat, még azzal sem akivel 14 évet dolgoztam együtt. Az élet meg kárpótol, olyan emberekkel, akiket itt ismertem meg igaz Náncsi, Citri, Cucka, Julcsi, Hencsi és a többiek?:)Aztán Bundi este konstatálta, hogy megehet egy egész gyümölcstortát, amit akár több liternyi bóléval öblíthet le, ennek nem kicsit örült. Szonja is lelkesen mesélt a vendégekről, akik jöttek és együtt tortáztak és játszottak. Én meg próbálok nem agyalni rajta, tényleg vannak dolgok, amik nem állandóak, még ha én azt annyira nagyon szeretném is.