2010. szeptember 5., vasárnap

"Kérem ne zavarjanak"



Szóval kedves pelenkás haverjaim, én a legkisebb jelentkezem a famíliából. Először is a felső fotó aljas rágalom, nem nem alszom mindig. Ok a mai nagytakarítást tényleg átaludtam, de ennek taktikai okai voltak, a francnak volt kedve vasárnap lévén az alantas munkához. Hálából csendben figyeltem a pihiszékből, vagy ha nagy volt a ramazuri, akkor dobtam egy hátast, fejemre húztam a takarót és szunyáltam. Szóval nem igaz, hogy csendben alszom nonstop, de tény, hogy néha a legszebb álmomból ébreszt a nővérem. Az a nőőő apppám, na jó most még bájosan vigyorgok rá, de jöjjön csak el az én időm, amikor végre el tudok menni a játékaiért és nem csak pár másodpercre mutatja meg nekem. Na jó tetszik ahogy puszilgat, de a gügyögésétől, hogy "szijjjja kijababa," komolyan égnek áll az a pár szál hajam, ami még nem kopott ki, most mit veszi el a szerepemet, én vagyok a kisbaba és nekem kell gügyögni,ennyi. Mondjuk az nagyon cool volt, amikor odaadta az epres nyalókáját, csak az a baj, hogy anya résen volt és hamar felfigyelt a cuppogásomra. Apropó anya, hát ne tudjátok meg, nem mondom vannak jó oldalai a kisbaba létnek, mondjuk az a két nagy dinnye amiből csak úgy dől a cucc a számba és még csodálkozik ha besokallok, ma is jött a cumival, mint valami dedósnak, akit át lehet verni, de bakker én már elmúltam 3 hónapos, nem most téptem ki a magzatvízből. Amúgy a nemtetszésemnek mindig hangot is adok, ergo ha tele a pelus, ha sapkát szuszmákol rám, ha nem vágja, hogy lökje már a kajám, vagy ha a nővérem nem hagy aludni. A vízszintundoritiszem múlóban van, mert van egy csomó szines etvasz, amive már jókat lehet játszani. Na a fater az nem semmi, nagyokat vigyorgok és pukizok neki, ettől ő rohadt boldog, legalább annyira, mint én, amikor leraknak a macis függöny elé és beszélgethetek a haverokkal, ha még a nap is süt, az külön fokozza az élményt. Apjuk amúgy kis szerelmemnek hív és mániája, hogy a borostájával csikizi az oldalam, mondjuk szerintem ezt csak ő élvezi, de elnézem neki, elvégre mindenkinek lehetnek perverziói nem? Anya azt szokta mondani, hogy higgyem el, milyen jó legkisebbnek lennia családban, mert annak mindent szabad és ő a kedvenc stb. Mondjuk ennek is beetetésszaga van, de most még csak vigyorgok rajta, aztán majd ha nem így lesz, akkor megmutatom ki is a főnök a családban. Szóval azt hiszem mindent végiggondolva egész jó helyre pottyantott le a gólya, de mihelyt megtanulok írni, azt hiszem lesz egy táblám,hogy "kérem ne zavarjanak", szeretek kicsit egyedül és főként CSENDBEN lenni, evvan, nekem meg ez a perverzióm, de mint mondottam, ez úgyis mindenkinek van.
Sok-sok nyálas puszi és fogatlan vigyor nektek, ölel benneteket, az egyenlőre! még csak kisfőnök Kira

4 megjegyzés:

Wattacukor írta...

Ez nagyon ééédes!!! :D

gneke írta...

:DDDDDDD

Náncsi írta...

leszazmégnagyfőnökis:DDDDDDD

Zsuci írta...

Imádom, amikor Kira vagy Szonja posztol!