Sztár vagyok

Aloha kedveseim!

Gondoltam, nehogy már csak a hátulgombolós pelenkába rottyantó kishúgom irjon ide nektek mindenféléket, én is belecsapok a lecsóba. Minden két éven felüli igérje meg most és azonnal, hogy nem aszfaltkrétázik ülve, még akkor sem, ha guggolva nehéz rajzolni a pocak miatt. Hát ez a felfázás vagy mi rohadtul fáj, Ehhez még hozzá kell tennem, hogy nem tudom melyik nagyágyú találta ki, hogy gejédes legyen minden gyógyszer, de innen üzenem, hogy vegye ő be két hányás között azt a rózsaszín szmötyit. Amúgy már alakulok, mondjuk anya ezt abból vonta le, hogy újra nem akarok aludni délben, de most komolyan minek aludnék, az olyan dedós dolog. Nyaszóval, kiderült, hogy sztár vagyok, de tényleg. A szombat esti kínálatot nézve, tudom ez egyáltalán nem feltünő, kb én lennék a milliomodik kiscsemete aki a világot jelentő deszkákat választja és bömbölve sír, mert eltünt a macija vagy a nyugi dokit nem bírja elénekelni rekedtsége miatt. Nade, amiben én más vagyok. Édesjószüleim megjegyezték, hogy nem szeretnének 5 évesen kifutón (höhö, azért van bennem egészséges önbizalom, de van tükrünk is)sem szinpadon, de még szappanoperában és xmegasar 89. fordulójában sem látni. Azért mondjuk nekem is, lesz némi szavam, mert már most helyi fun klubom van, igaz, hogy kicsi, meg részint a nyugdíjasklub tagjaiból alakult, de az enyém. Nya akaratom is van, ha én úgy döntök, hogy lemondok az ebéd utáni sziesztáról, akkor az úgy is lesz, altathat engem a zanyám 2és 2.5 órán keresztül, olyan vagyok, mint a Somló, nem adom fel., sőt, hogy igazi harc legyen, a Kicsit se hagyom aludni. Nade, ami megmutathatja sztárságom maximális fokát, az az kedveskéim, hogy saját, mondom jól figyelj, saját dublőröm van. Nem ám, olyan, mint Pitinek, hogy csak seggdublőr, meg kazskadőr, nekem teljesen egész és totál van. Most, hogy fut a szekér ( Csabi bácsi Rozi lovával) ezt is megengedhetem magamnak. Tegnap megbeszéltük a részleteket, egyenlőre, 4 órában helyettesit, ami leginkább a délutáni alvást és a játékok elpakolását teszi ki, szerintem beválik. Lábjegyzetként mondom csak, hogy apa és anya vigyorogtak egy sort és számon kérték a dublőröm egymáson, ezt mondjuk nem nagyon értettem. Mivel kiskorúak vagyunk Anna ő a d.-m, faterja is csak mosolygott. A képek eredetiek, frissek, csak itt és csak Nektek, soha-senki nem lát ezentúl együtt minket még ilyen fotókon sem és nem fogj tudni eztán, hogy melyikünk melyik.Szóval skacok, lassan meg kell tanulnom leírni a nevem, hogy autogramot osztogathassak, mert mindenki látja, hogy bennem van az Ö (ördög) faktor és ne erőlködjetek, abban, hogy utolértek, mert mindenki tudja, hogy legenda csak egy van. Na pápussz!