Faramuci születésnap

Háááát hol is kezdjem. Mondjuk a sorrendben haladva a hétfő esténél. 3. nekifutásra sikerült bejárati ajtót vennünk, elég kalandos körülmények között, Bundi ugyanis este fél kilenckor még innen 50km-re vigyorgott Gabosszal, hogy persze befér az ajtó az utánfutóba méretileg, de a csomagolást nem számolták rá, és így már nem annyira. Végülis rákötözték és kb 30-al hazaszáguldottak, éjfél körül már volt is ajtónk a garázsban. Szonja egész éjjel kb. 1-2 óránként felsirt, nem fájtatta semmijét, nem volt láza, tanácstalanok voltunk, de egy anya ilyenkor már érzi, hogy valmi lesz. Reggel Kirával el kellet mennem a 4 hónapos oltásra, aki tüneményesen végigvigyorogta az akciót, kivéve a bundazsákot, igen nálunk ilyen hideg volt reggel 8-kor. Az injekciónál mg sem rezzent, hízott 52dkg-t, igy már 6665gramm és nőtt 4cm, bakker 65cm, jól mondta a csecsemős, hogy kosaras lesz. Én kicsit paráztam a hizás miatt, mert van akiekez kevésnek itélik, de jó öreg dokinénink hamar leállított, hogy tejbetökKira igy teljesen jól van és ez a lényeg. Hazajöttünk, itt már szét volt robbantva bajárat hát bakker 2cm por az egész lakásban. Megérkezett anyukám, mert neki is én szoktam előkészíteni egy hónapra előre a gyógyszereit. NA innen kezdődött a vesszőfutás. Szonjának nagyon folyt az orra és hőemelkedése volt. Kimentem a gyógyszertárba anyu gyógyszereiért, hazajöttem lekezdtem kirakni neki, Szonja pedig elkezdett sugárban hányni, minden kijött belőle, majd közölte, hogy fáj a nyunyuja. Mindeközben nyeltük a port és a zajt, ergo a kicsi sem tudott aludni, pihenni, de muszáj volt megcsinálni, mert a régi ajtó már ki volt szedve. Két felmosás, ágyhúzás, öltözés, kortyonként itatás között kiraktam anyámnak a gyógyszert, aki azzal a lendülettel haza is ment, meg sem kérdezte, hogy ne maradjon-e. Elaltattam nagynehezen a kicsit, majd átmentünk a doktornőhöz, ahol akis ügyes végre pisilt, mert reggel óta nem volt wc-n, és bizony itt már kettő körül lehetett. A vizelet tele fehérjével és gennyel, aceton nincs, hála az égnek, mert ez egyenes út a kórházba. Sumetrolim+B6 és láz esetén kúp, vizeletvizsgálat pénteken, de ha hány, akkor holnap. Gyógyszertár majd haza, fekvés, b6, kihányja. Alszik egy kicsit. Ajtó kész, hív a barátnőm, hogy mikor megyek a tortáért, kész van, mondom milyen tortáért, hát a szülinapiért. Leesett, Bundinak szülinapja van. Átrohanok, csinálunk néhány bágyatag fotót a tortából alig fogy, pedig isteni, de nincs kedvünk még ehhez sem. Este, láz 39 fok, közelharc árán beveszi a gyógyszert, orrot szívunk, kúpot kap, a wc-n ülve üvöltve pisil. Itt már én is nagyon-nagyon bőgtem, azt hittem megszakad a szívem. A kicsi is elkezd tüsszögni, és nekem is kapar a torkom, hurrá, Bundi már napok óta beteg. A rohadt lázmérők, a fül és homlok és ilyen csoda 43 fokot mutat, a digitálisok 34-et. (Ne tud valaki olyan lapocskát amit a homlokhoz kell nyomni és mutatja is, sehol nincs.) A kezemre hagyatkozom egész éjjel, jól alszik mindkét gyerek, én forgok és simogatom őket. Reggel ébredünk, kicsi vigyorog a takony alól, Bundinak sürgősen be kell menni félhóttan dolgozni, Szonja teát kér és beveszi a gyógyszereit, orrot szívunk végre nem hány és csak kicsit meleg. Most alszik mindkettő, a lakás porban áll, de leszarom, csak fel ne ébredjenek! Azt hiszem Bundi sem kívánt semmi mást ezen a kerek szülinapon, csak annyit, hogy NE LEGYENEK BETEGEK!

ISTEN ÉLTESSEN BUNDÁSOM, ÉLETED KÉT LEGSZEBB AJÁNDÉKA AZ ÖLEDBEN ÜL, AHOGY NEKEM IS. KÖSZÖNÖM, HOGY A SOK-SOK ÉV VÁRAKOZÁS SORÁN MINDIG MELLETTEM VOLTÁL ÉS MINDIG HITTÉL BENNE, HOGY ŐK MEGSZÜLETNEK! NAGYON SZERETLEK, MÉG ÍGY NEGYVEN FELETT IS :)

Aranyköpések

Éppen Szonja maradékát pusztítom, mire odaszalad:
"Nem esszük meg az én vacsorámat, ide köpöd kezembe. Hangosan!"

***
Keresem a lakásban:
- Szonja hol vagy?
- Itt vagyok a pácban. (spájzban)

***
Nyomdázunk:
- Ez mi anya?
- Bálna.
- Én is kérek málnát.

***
Esti fürdés után apja rimánkodja kifelé a kádból, ő meg nem akar kijönni.
"Lópikulát apa, lópikulát."

***
Ma reggel Bundi nem tolta ki a kukát, nem volt rá idő, gondoltam kiszaladok gyorsan vele köntösben, igen ám, csak az ajtó maradványaival volt tele, pl beton, igy lihegve vánszorogtam ki vele. Jövök vissza, Szonja bágyadtan beszél az apjával telefonon.
"Anya kivitte a kukásbácsiknak a fosos pelust, na de miért pizsamában?"

***