Együtt Lét

Nem tudom pontosan hol tört meg a jég, amikor a nagylányom partnert látott a kicsiben. Amikor a nagy már ténylegesen játszott vele, odafordult felé, nem csak el-elrohant az őt pislogás nélkül csodáló kicsi előtt. Délutánonként együtt alszanak, már amikor nagyobbikom is hajlandó elszenderedni.Egyik nap Szonja hamarabb ébredt, kijött Kira mellől és elkezdte keresni, hogy anya hol van a tesó, amikor már minden fellelhető Kira lelőhelyet végigrohant és nem találta sehol, keservesen sirvafakadt és mindaddig hüppögött, amig meg nem mutattam neki az alvó hugit. Kira az utóbbi napokban rohamléptekkel fejlődik, Kisgombócból energiagombóc ficánkává vált, ügyesen forog, mindent megfog, megrágcsál és elér. Szonja meg lelkesen asszisztál hozzá, előszedtük a habtapit, a régi babajátékokat, csörgőket. Soha nem gondoltam, hogy ez ennyire jó érzés, nézni őket, ahogy hasalnak a szőnyegen és EGYÜTT, egymásra figyelve játszanak, felér ez nekem egy föld körüli utazással. Szívom magamba az élményt, az érzést, na meg persze raktározom azokra az időkre, amikor majd egymás haját tépik.:) Jó újra megélni a fejlődés fázisait, telljesen más mentalitású, mégis ugyanolyan erőteljes. Kira nagyon akar és tud, mindenre vágyó,. mindent felfedező, nem amolyan lassú víz partot mos típus, mint Szonja, nem komótosan átfordul, hanem kamikáze módon átvetődik. Szonja meg nagyon édesen visszavedlik picibabává a huga kedvéért, lelkesen rázza a csörgőt, feklészik a habtapin, rágja a rágókát, közben meg már az én bukfencező nagylányom, aki pelenkázza a húgát és lelkesen keni a popsiját, mossa a lábát. Amikor nézem őket játék közben, előjön belőlem a telhetetlen, hogy lenne még egy harmadiknak is hely azon a szőnyegen, aztán meg arra gondolok, hogy milyen szívet melengető Isteni kegyelem az, hogy ők ketten vannak nekem, hogy ők ketten vannak egymásnak. Én nem vagyok jó testvér, Bundi sem az, talán az ellentétes nem és a sok év korkülönbség miatt. Jövő nyárra már összenő a két kicsi lány, addig meg könnyes szemekkel nézem, ahogy alakítják egymást, ahogy játszanak, ahogy együtt alszanak, ahogy Szonja imádva óvja, Kirát, ahogy a kicsi áhítattal nézi a nagytesót. Boldog időszak ez, telve vagyok csurig szeretettel, édes babaillattal, simogató bababőrrel...visszanézve bármennyit képes lennék várni rá és küzdeni érte, hogy mindezen csodás hétköznapokat megkaphassam, amit ők nyújtanak most nekem. A lányaim, még most is csak ízlelgetem ezt a szót....Kira éppen most sírt fel, mire Szonja: "Anya, biztos rosszat álmodott, megyek megsimizem a pocakját." :)