Pikirt vagyok, igy hajnalhasadtával.

Van egy olyan érzésem, hogy ez amolyan 18+-os bejegyzés lesz, úgyhogy mindenkit előre figyelmeztetnék. Hajnali helyzetkép, Bundi a gyerekszobában horkol, nem kicsit pálinkagőzös felhőben. A lányok a miágyunkban, egyenlőre szundikáznak, ahogy Szonja mondaná. A nappaliban szanaszét heverő férfiruhadarabok. De, kezdjük az elejéről: Van nekem egy nagyon kedves barátom a J., szörnyű ideírni, de 20 éve ismerjük és szeretjük is egymást. Bundi is imádja természetesen az ő révén ismertem meg. Itt most jön több családi titok, miszerint a Zén uramat baráti köreiben Kilónak hívják, még a múlt évezredben a 100ft-ost nevezte el így, erről pedig őt, így ha olyan fuxos pasit láttok, akinek lüke mód a nyakában egy ezüstlapra a Kiló név van gravírozva, na akkor én őt így azonosítottam be, ez az én házi dögcédulám.:) Ennélfogva, kaptam én meg ragadványnévként a Kilóné, lányaim pedig a Deka és Gramm beceneveket, Milligramm érkezéséről nincs hír:D. Ez csak mellékzönge volt, a valódi titok, hogy a Zén uram a filmeket szereti ugyan, de a mozit nem, így az én J. barátom lett az állandó mozipartnerem. Az hogy ennek mi köze, ahhoz, hogy hajnaltájt a Zuram kissé billegálisan és cseppet sem szomjasan tért haza biciklivel!!! (ezt az apró momentumot azért egy kandi kamerán megnéztem volna) természetesen megosztom Veletek, de lényeges a történet szempontjából. Miszerint, én éppen dolgoztam, nem éppen kedvesvidámhangulatban, amikor megjelent J. barátom (ez nem fontos, Sicc miatt jegyzem meg, hogy magasgöndörhosszúhajúbőrdzsekisdobos) , hogy menjünk moziba, a válaszom annyi volt, hogy nem megyek, hívd el K-t, aki kolléganőm. Elhitta, ennek 14 éve...azóta született két fiúk. Azt hiszem mindent elmond az barátom jelleméről, hogy K. most már 20 éves nagylánya, akit ő nevelt megkérte J-t had vegye fel hivatalosan is az ő vezetéknevét. Namármost szép és harmonikus életük eredményeként úgy döntöttek, hogy összeházasodnak. Biza-biza tegnap volt a legénybúcsú:) Úgyhogy amíg én a lányokkal az oldalamon a nagyágyban x-faktort néztem és szotyiztam/makukáztam (borsodban így mondjuk a napraforgózást), ők alaposan roncsolták a májsejtjeiket. Az est tanulságaként elég sok mindent tudok mondai, miszerint, van tizenakárhány év után is szerelem, jó rájuk nézni, de tényleg. A kissé profánabb gondolatok, ajándékba a kötelező ital mellé egy ébenfa szobrot vettem, két törzsi emberke, éppen kutyapózban mutatják a minden mutatni valót, mindezt két gyerekkel szatyor nélkül vásároltam:) Az ajándékozott ezt látván, közölte, hogy ha ezt valaki odaadja, csak úgy rögtön tudta volna, hogy Kilótól van, na tessék ennyire azonosulok a Zurammal. Hajnal 4 körül érkezett Bundi és nagyon sok célzóvizet ihatott, (de nem eleget) ugyanis nem talált be a kulccsal a kulcslyukba, nekem kellett az ágyból kikászálódni és a vigyori alkoholos fejét bámulni hót álmosan, miszerint fickósra itt magát, kb 3 percig ennyi idő alatt aludt el ugyanis. Most pedig elhaló macskajajos hangfoszlányok jönnek a gyerekszoba felől, hogy káááávéééét...
Búcsúzóul és hogy kerek legyen a történet, egy örökzöld a két fiúról: Buli után hazafelé bandukolnak, Bundinak pisilni kell, akkor poénból letolt gatyával tette, majd elkezdte bekötni a cipőfűzőjét, mire J. barátom mögé állt (na innen a hasonló ajándékszobor póz). Ebben a pillanatban megállt mellettük a helyi rendőrőrs lelkes dolgozója és kedvesen odaszólt: Kicsit diszkrétebben fiúk. Mentségükre legyen mondva, hogy akkor még egyáltalán nem voltak felelősségteljes családapák. :)